Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

SZENT-ISTVÁNTÖL

248

féle támadáskor tanúsított kitűnő hűségükért megjutalmazta (Fehér III. 286.), mindkét okmányban szereplő György valóságosan főispánja volt Baranyavármegyének ; ugyanez időben a Kán-nemzetségbeli Jula bán és annak fia Tavernikus voltak; nem valószínű, hogy György főispán e nemzetségből származott, különben azt az okmányok megemlítették volna. Ellenkezőleg hinnünk kell, hogy a megyének valamely más, előkelő családjából került, tán a Pökör (Fukar) családból, mely az időben már megemlíttetik.

1240-ben IX. Gergely pápa a pécsi püspököt a pécsi megyében lévő apátokkal együtt meghívta a Rómában tartandó egyházi zsinatra. (Fejér IV. 1. 184.) E zsinatra azonban sem a pécsi püspök, sem egyéb egyház- nagyok nem mehettek, mert ekkor már megkezdődött a tatárdúlás.

Ezek Lengyelországon keresztül már 1241-ben az országba rontottak, előbb az ország nádorát verték meg ütközetben, majd a gyászos emlékű sajói ütközet következett, melyben Bertalan püspök is részt vett, sőt nagy sereggel szegődött a királyhoz, kik bizonynyal megyénkbeliek voltak ; de látva, hogy a tatár az ellenséges táborra törve, azt fölégetni szándékolja; nem a rendes úton, hanem a földeken keresztül eredt seregével futásnak. A tatárok csak kevesen vették üldözőbe. László cornes a király után indult szétbontott zászlókkal és nagy sereggel, ezt Bertalan püspök a zászlókról fölismervén, László felé vezette hadait, mire a tatárok látván a nagyobb seregek egyesülését, fölhagytak az üldözéssel s így László és Bertalan a halált elkerülték. (Rogenius Cap. 29.)

A tatárok már 1241. év folyamán az ország nagyobb részét elfoglalták s bizony nyal Pécset is meglátogatta a tatárdúlás, habár e dologról sem adataink, sem részleteink nincsenek. Csak Kelemen pápának Avig- nonból kelt levele mondja, hogy a pápa a pécsieknek búcsút engedett, mert Pécs temploma többszörösen fölégettetett. (Fejér IX. 1. 296.) Valószínű tehát, hogy ily fölégetés a tatárdúlás alkalmával történt.

E kívül csak pár okmány emlékezik meg a tatároknak Baranyában való garázdálkodásáról; egyik 1297-ről van meg, mikor is egy Ürögben lévő peres malomról van szó, melyet a jakabhegyi pálosok három évre azután adtak el, mikor a tatárok egyházukat fölégették (D. L. 1477.)

Bertalan püspök a király kíséretében volt s követte őt Zágrábon át Spalatóba, majd Raguzába. Még idáig is utánuk jött a vad csorda, míg végre 1242-ben elhagyták az országot.

Bertalan ez alkalommal nem jött vissza a földúlt püspöki palotába, hanem átment a pápához. 1243-ban Béla király a pápának Simon comest és a pécsi püspököt ajánlja, mint olyanokat, kiket az ország gyászos állapotára nézve hallgasson meg. — Bertalan akkor már Olaszországban tartózkodott és Simon gróf pedig Béla király levelét vitte. (Fejér IV. 1. 298.)

Bertalan csak 1244 ben tért vissza az országba, ekkor se először Pécsre jött, hanem Dalmátiába ment és a spalatóiak s a raguziak között fönforgó ügyet intézte el.