Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
244 SZENT ISTVÁNTÓL Bertalan pécsi püspök-részére tett adománylevele említ meg Körömzata (Koromzó) név alatt Máza vidékén. Hogyan jutott Bertalan a pécsi püspökséghez, azt az adatok meg nem fejtik. Nem valószínű, hogy ez időben a pécsi káptalan tagja lett volna, de nem is volt magyar származású, mit abból lehet következtetni, mert 1234-ben kelt végrendeletszem nyilatkozatában amaz óhajtását fejezi ki, hogy halála után a cluniaci monostorba temessék (Koller II. 78.), továbbá Sammarthanus Dionis „In Gallia Christiana“ ezimű művében (IV. Coll. 1146. N. 22.) említi, hogy Bertalan püspök testvére, Jocerannus, Burgundiában lévő Braneedumnak örökös ura s a cluniaci apát rokona volt. Ebből látható, hogy Bertalan Brandenburgból származott. Az általános vélemény szerént Bertalan II. András nejével, Jolánnal jött az országba mint ennek bizalmasa s innen magyarázható püspökké választatása és későbbi szereplése. (Századok, 1897. 578.) Bertalant a pécsi káptalan János esztergomi érsek elnöklete alatt s valószinűleg az ő ajánlatára amaz időben választotta, inig II. András király a szentföldön volt. A választás ellen III. Honorius pápa két kifogást emelt és pedig, hogy Bertalannak nincsen meg a kánonilag kívánt .életkora s hiányzik a kellő tudománya (Fejér 111. 1. 295.), miért Bertalant állásától fölfüggesztette, az esztergomi érseket pedig, ki a választásnál elnökölt s azt püspökké szentelte, azzal büntette, hogy az érseki jövedelmet igazolásáig elvonta s azokat az egri s veszprémi püspököknek adta. Bertalan iparkodott magát igazolni, mi kora kérdésénél teljesen sikerült ; ellenben tudományosságára nézve, valószínűleg tanulmányi pályáját bevégzendő, elment Pécsről, de már 1221-ből olvassuk, hogy Honorius pápa meggyőződvén Bertalan kellő tudományosságáról, őt a pécsi püspöki székben megerősítette, mit egyúttal a pápa az egri és veszprémi püspököknek is tudtul adott. (Fejér 111. 1. 304. 305.) Ez évben találjuk II. Endre királynak egyik oklevelében pécsi püspök gyanánt fölemlíteni (Hazai O. VI. 9.) s előfordul 1221-ben (u. o. V. 15.), 1222-ben (u. o. V. 10.), 1224-ben (u. o. VI. 18.), 1228-ban (u. o. VI. 23.), 1230-ban (u. o. VI. 25.), 1233-ban (u. o. V. 14.) és 1252-ben (u. o. VI. 74.) A felfüggesztés ideje alatt nem lévén Bertalan Pécsett, részben neki, részben alattvalóinak nem csekély kára támadt, miért is e különben jeles egyháznagynak visszahelyezése csak örvendetes esemény lehetett. A pápa fönti intézkedéséből látjuk, minő nagy befolyást gyakorolt az országban a választásokra; a hierarchiai uralom fölül állt minden egyében s a pápának még ama hatalma is megvolt, hogy egy esztergomi érsektől elvegye egy vagy két évre jövedelmeit. E hierarchikus hatalom, melyet a pápa a püspökök fölött gyakorolt, a püspököknél ismét a világiakkal, mi több, magával a királyival szemben is érvényesült. Ezt épen Bertalan püspöknél tapasztaljuk. Mint tudjuk, András király a szentföldön lévén, visszajövet Niceá- ban, Theodor görög császár leányát, Máriát, első szülött fia, a már meg-
