Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya szent-Istvántól a jelenkorig

A TATARDÚLÁSIG. 245 koronázott Béla részére eljegyezte s magával hozva Magyarországba s az egybekelés után ezt is megkoronáztatta. E frigy csak két évig tartott s Béla .elűzte Máriát. Ez eseményen a magyar püspöki kar igen megbotránkozott s maga a pécsi püspök, ki csak az imént szabadult meg kellemetlenségeitől, 1223-ban a többi püspö­kökkel együtt aláírta ama levelet, melyet ez ügyben a pápához intéztek (Koller II. 53.) s melyben fölkérik, hogy ez ügy kiegyenlítésében járjon el, nehogy az alattvalók, kiknek fölebbvalóik példáján kell okulniok, ha­sonló -veszedelem által megrontassanak. E levélből látható, hogy a beavat­kozás indoka tisztán erkölcsi kérdés, mely lehetővé tette a hierarchis- musnak a világi hatalom fölé való emelkedését. Nem kell egyébként gondolni, hogy e kor embere érezte volna ama nyűgöt, mely az erkölcsi czél örvével a társadalmi élet kérdéseire nehe­zült, mert már kevés időre eme lefolyt esemény után Bertalan püspököt, mint András király megbízottját találjuk egy fölötte fontos családi ügy­ben, t. i. Jolánta leányának Arragonia királya, Jakabbal való egybeke­lését illetőleg, melyben az erkölcsi czél a pápa részéről kevésbé vétetett figyelembe. Bertalan püspök ez ügyben négyszer utazott Árragóniába. A kérdés ugyanis egy kissé bonyolult volt, mert Jakab előbb (tán 1229 körül) Alphons Castilia királyának leányát vette el, mely házasságot azonban IX. Gergely pápa, a közelrokonsági viszony iránti tekintetből, fölbontotta János, sabinai püspök kiküldötte által, bár e házasságot maga Gergely pápa közvetítette és Eleonora fivére, Ferdinánd, mindent elköve­tett, hogy Jakabnak Jolántával való házasságát megakadályozza és őt Eleonórával kibékítse. (Marianna de rebus Hispanicis XII. 16.) Hasonlókép ellene szegült e házasságnak Yidauria Egyed leánya, Terézia, kivel Jakab néhány évig szerelmi viszonyban élt, mely összeköt­tetésből két gyermek származott s Terézia Jakab királyt nyilván hitsze- géssel vádolta s mint királyné, a trónra tartott igényt, magánál IX. Ger­gely pápánál vádolván be Jakab királyt. (Gomes Lib. 10.) Bertalannak tehát nem csekély föladata volt minden akadályt legyőznie. Mikor 1234-ben a püspök Berald comes kíséretében Magyarország­ból Barcellónába érkezett, első kérdés a hozományról folyt, mely szerént Jolánta 12-ezer márka ezüstöt, mint anyja, Antisiodor Péter konstantiná­polyi császár leánya utáni örökségét, továbbá 200 aranyat kapott, mely- lyel az ausztriai herczeg tartozott; további hozományt képezett egy flan- driai birtok, néhány város Galliában, melyeket Jolánta ős-szülei után örö­költ, úgy Burgundiában lévő birtoka, mint apja utáni öröksége és Magyar- országban lévő birtokok, melyek Jolántának saját birtokai voltak, ezek­hez járult, az akkori írók szerónt, Jolánta lelki fönkeltsége, melylyel korának minden nőjét fölülmúlta (universas sui temporis foeminas superabat). Jolánta hozományát atyja okmányilag biztosította. Az eredeti oklevelet a barcellóniai levéltárban őrzik. II. András a hozomány bizto­sítására az ország harminczad jövedelmét kötötte le.

Next

/
Thumbnails
Contents