Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG. 241 várbeli („de arcé“) káptalannak neveztetik, mert az egyik káptalan a várban, a másik a vár falain kívül lakott. Egyszersmind itt kell megemlítenünk, hogy a püspöki megye, mint a fönti okiratból is látható, már akkor, miként most is, főesperességekre osztatott föl s a főesperesek mindenkor tényleges kanonokok voltak fejei bizonyos hatalmi körrel, mely ma jóformán a czímig olvadt le. Hajdan Baranya- és Tolnavármegyét két-két főesperességre osztották. A székesegyházi főesperesség Baranyának nyugati részét foglalta magában, de 1217-ben még nem nevezték székesegyházinak, hanem .a vátyi főesp er ességnek, mely hely később s ma is Nagy- Váty név alatt ismert község. A baranyai főesperesség a megye keleti felét foglalta el, hozzá nem értve Hegyhát keleti részét, mely Tolnavármegyéhez tartozott. Tolnavármegyében szintén két főesperesség volt, a tolnai és a reguni (regölyi). A Dráva jobb partján még négy főesperesség volt : Marchia, Wolko, Oziag és Posega. A marehiai főesperesség helyesebben maróthyra értendő, mert nem határgrófságra, hanem a Maróth-családra vonatkozik. A család hajdani háztűzhelye a mai Morovicz s a főesperessség a Dráva alatt a megye keleti határát képezte. A valkói főesperessség a régi Walkó-megye volt, a mai Vukovár és vidékén. Ez a bródi és péterváradi határ- ezredek régi területe, mely északon Erdődnél kezdődik s délen a Szávánál végződik. A pozsegai főesperesség Pozsega- és Verőczemegye egy része s egy rész a bródi ezred területéből. Aszuágyra (Oziág) nézve meg kell jegyeznünk, hogy hajdan Oeseag-, Aziwag-nak s más hasonló módon írták, melyet a történetírók (Koller, Szalágyi, Fehér stb.) átlag Eszéknek tartottak s így eszéki főesperességnek mondottak. Ez annyiból is tévedés, mert régi okmányokkal igazolható, hogy az Eszék szót sohasem mondták Aziwag-nak, hanem régi okmányainkban, elkezdve 1196-tól, állandóan Ezek, Ezel, Ezeel, Essek, Ezeek nevek alatt fordul elő s így említik azt a pápai tizedlajsíromban is. Újabban dr. Gsánky Dezső 1892-iki akadémiai székfoglaló értekezésében (Kőrösmegye a XV. században) kritikailag kimutatta, hogy Aszu- ágy nem a mai Eszék. E város a mai Miholjác és Sveti-Giurai községek közt feküdt, hol nyomai ma is láthatók. Területével Kőrösmegyéhez és nem Baranyához tartozott. Jelenleg a püspökség, melytől a Dráván aluli rész majdnem egészen elesett, csak a baranyai és tolnai főesperességekre oszlik s előbbihez a Dráván túli részt is hozzászámítják. E főesperességek ismét kerületekre oszlanak, mely kerületek fejei az esperesek (vicearchidiaconi). Ily kerületek Baranyában a pécsi, németi, szent-lőrinczi, siklósi, dárdai, baranyavári, mohácsi, lcéméndi, bólyi, pécsváradi, mágocsi, gödrei s a szigetvári kerületek. A XIII. századra esik általában a szerzetesi házak alapítása s megyénk e századból főkép azáltal nevezetes, hogy abból került ki e században az egyedüli magyar szerzet, a remete szent-pálosok szerzete, l(i
