Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
234 SZENT-ISTVÁNTÓL időben a püspök, Anthimius perben állott Ganfred pécsváradi apáttal Szent-Péter és Mindenszentek kápolnái és 12 falú tizedére vonatkozólag, úgy a jövevények és más nemesek tizedeit illetőleg, a mennyiben a pécs- váradi apátság területein laktak. E pert II. Géza intézte el, kikérvén e részben az egyházi és világi méltóságok közbenjárását. (Fejér II. 147.) E perben nemcsak Anthimius püspök, hanem egyúttal a pécsi káptalan is szerepel fölperesként, mi nemcsak a káptalan létezését, de azt is igazolja, hogy a püspök és káptalan birtokaikra nézve akkor még jogközösségben voltak. Egy másik okmány 1181-ből származik, mely szerént Marcellus néhai prépost özvegye Froa, Zeles (Szeles) nevű pusztáját a nádornak eladta ; tehát Marcellus prépost s mindenesetre pécsi prépost, mert birtokai itt voltak s a szerződés kötésében Marcharius püspök is részt vett. (Koller VII. 272.) Ellenben az Aigl által hivatkozott 1191-ki okmányra nézve 1289-ik évben olvassuk, hogy Bertalan pécsi püspök s a pécsi káptalan egyessé- get kötnek Kálmán vezérrel. Itt a pécsi prépost Farkas, lektor Tamás, kántor Jurkó, kusztos Theodor. 1251-ben Opsa neje a pécsi káptalan előtt végrendeletet tesz, melyben birtokát utó-örökléssel a szent-Péterről nevezett mágocsi monostorra hagyja. Ez okiratban a pécsi prépost Farkas, kántor Jurkó, kusztos Venczel stb. (Zichy I. 9. — Ugyanezt igazolja Turul I. 5.) Mindezek mutatják, hogy Farkas prépost és társai 40—50 évvel később éltek, mint a Siklósra vonatkozó okmány mutatja s hogy az okmány 1239—1252 közötti időkben keletkezettnek tekintendő. A XII. század első felének kevés történeti mozzanata van. Vak Bélának 1129 körül Pécsváradon való két évi tartózkodása az általános történet köréhez tartozik. Csak e század második felében kezd a szűk látkör, melyben ez események szent-István óta mozogtak, újra kiszélesedni. Rixner György „Monum. de r. Germ, et Cimbricam“ czímű művében olvassuk 1.164-ből : ,,E dolgok után Pribisla vvend király Henrik szász és bajor herczeggel (kit oroszlánnak hívnak), a szent földre indult s meglátogatták Krisztus sírját. Utitársaik voltak Euradt lübecki püspök, Henrik braunscbweigi apát, Berchtold lüneburgi apát, Leyfrid blankenburgi gróf, Gunzdin Schwerini gróf ; hozzászegődtek Fridrich saubachi őrgróf és Odaker (Ottokár) őrgróf, neméből a 4-ik, és ez visszajövet meghalt Pécsett, Magyarországon, midőn az üdv 1164-ik évét írták s maga után hagyta nejét, Kunigundát, Diebold rochburgi őrgróf léányát s két fiát, szintén Ottokárt, ki azután Steiermark első herczege lett.“ A reiehspergi krónika pedig 1170-ből ezeket írja: .,Ottokár stíriai őrgróf meghalt Január II. kalendájába Magyarországon azon helyen, melyet Pécsnek (Quinque-Ecclesiae) neveznek, midőn útban volt a szent-sír meglátogatására. “
