Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG. 235 Az admontensi krónika pedig 1170-ből ezeket írja : „Ottokár őrgróf (de Styria) meghalt zarándok úton.“ Halálozási év gyanánt 1164. év fogadandó tehát el, mert a salzburgi és klosterneuburgi krónikák is hasonlót írnak. Ez időben Makár volt a pécsi püspök (Fejér II. 166.) s nemcsak érdekes vendégei voltak ekkor Baranyának, de a steier őrgróf halálával kellemetlen meglepetése is. Kétségkívül Pécs városát ez időben igen előkelő városnak kell tekintenünk, mert, mint látjuk, a szentföld zarándokai, kiknek legtermészetesebb útjuk volt a Baranyán át való zarándoklás, Pécs városát külön ejthették útjokba. Említett „Macharius“ püspök szerepel 1166. okt. 24. III. István király amaz oklevelének záradékában, melyben a keresztes lovagok részére Dubicza fiának, Yidnek adományát megerősíti. (Hazai O. VII. 1.) Előfordul 1186-ban is, miből történetíróinknak s különösen Rollernek ama véleménye támadt, hogy két Makár püspök volt, kik közül az elsőt Mar- cariusnak nevezi, de 1163 és 1186 között még Jób püspököt szerepelteti. Jób püspökre vannak is történeti adataink, a mennyiben X. Gergely pápa Jób pécsi és Timotheus zágrábi püspököt bízza meg, hogy a megtartandó zsinat előtt a papság és a nép erkölcsei fölött szigorú vizsgálatot tartva, ezekről neki előzőleg jelentést tegyenek. (Fejér II. 148.. VII. 5. 391.; Wenczel XII. 98.) Kerchelich adatai szerént Jób előbb zágrábi püspök volt (Hist. Eccl. Zagbr. p. 76.) és Pécsről valószínűleg Esztemgomba ment. Koller szerént (I. 215.) erre nézve nincsen semmi történeti adat. Még a pécsi püspökök sorrendjének megállapítása is munkát ad a történetkutatónak ; így az 1188. év körül már szereplő s a püspökségnek már egyik nevezetesebb püspökét, Culanust megelőzőleg, Pray (Annales, ad annum 1186.) fíalhalothrius nevű pécsi püspököt, Kerchelich Batalonius nevűt említ, ki Fülöp franczia királynál járt követségben. E különféle nevek alatt Koller szerónt Bartolomeus volna értendő s a somogyvári autográf határozott igazolása szerént, a többi nevek hibás olvasásból származnak; az azonban kétségbe vonandó, hogy ez időben Pécsnek Bertalan nevű püspöke lett volna, mert 1186-ban még Macarius ült a püspöki széken és 1188-ban Calanust találjuk ott. 1184. évről egy nevezetes adattal bírunk az úgynevezett párisi codex- ből (Fejér I. 217.), melyben Magyarország helyzetét írják le III. Béla király idejében. Ebben azt olvassuk, hogy a pécsi püspökség évenként 1500 márka jövedelmet húz a királyi udvartól (curia regia), úgy a többi püspökök is részesültek ily fizetésben. Ebből látható, hogy a püspököknek rendes fizetésük volt ez időben az államtól s ingatlan birtokaik nem igen voltak terjedelmesek, mert a pécsi püspök részére szent-István király által tett adományról egyáltalában nincs semmi írásos okmány vagy emlék s hogy lett volna, az csak coniectura. Szent-István valószínűleg megelégedett azzal, hogy a püspökség részére az akkor isteni jognak nevezett tizedet biztosította.
