Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG. 217 A „Legenda Sanctorum Hungáriáé“ ezímű 1498-ban Velenczében megjelent műben szent-Imre (szent-István fia) életéből következők adatnak elő : Egy időben, mikor boldog István szent-Márton templomába ment fiával imádkozni, mely templomot ő maga alapította Pannon hegyén ; ismervén fiának kitűnő erényeit, reá ruházta ama tiszteletet, mely az egyházi üdvözlésnél őt illette volna. Mikor a szent atyák a körmenet végeztével a király üdvözlésére jöttek, ő fiát küldötte előre az üdvözlet fogadására. Imre megtelve szentlélekkel, az üdvözlő csókokat nem egyenlő mértékben osztotta ki. Némelyiket egy vagy két, másokat három, de hét csókkal is illette. A dolgon a király s a többiek igen csodálkoztak. Az üdvözlet és mise végeztével megkérdezték, miért osztotta ki oly egyenetlenül csókjait? Erre azt felelte Imre, hogy az egyeseket érdemeik után csókolta meg, a mint és mennyi ideig a szüzesség erényének éltek ; kinek hét csókot adott, az teljesen szűz életet élt. Ez állítás valósága csakhamar igazolást nyert ; mert szent-István király Mór erényeit próbára teendő, később megfigyelte a szerzeteseket imáik közben s látta, hogy a szokásos zsolozsmák végeztével Mór néhány társaival további imára vonul vissza a templomba ; sőt próbára is tette alázatosságát, alaptalan vádakkal terhelvén őt. A hétszer megcsókolt s buzgóságában kiismert Mór volt, ki azután pécsi püspökké lett. Ugvarie legenda a pécsi püspöki könyvtárban őrzött, Velenczében 1409-ben kiadott misekönyvben versbe foglalva olvasható (CCLXI.) : A legenda föntebb vázolt jelenetét a mai székesegyház Mór-kápolnájában Székely Bertalan ecsetje örökítette meg. A mű, melyet Mór püspök írt, Zoerard és Benedek életrajza, mely a föntebb említett legendakönyvben jelent meg. Ez életrajzok annyiban érdekesek, mert adatokat tartalmaznak az író életéről. Elmondja ugyanis Zoerardus önmegtagadásairól, hogy azokat Benedektől hallotta: „En,Maurus, most ugyan Isten segítségével püspök, mint iskolás gyermek láttam e férfiút, de hogy minő volt, azt nem látásból, hanem hallásból tudom“. Elmondja továbbá, hogy ezeket neki, az apátnak, Fülöp apát mondotta el. Összevetve ezeket s a legendában elmondottakat, Mór püspök mint iskolás gyermek Pannonhalmán növekedett, legnagyobb valószínűséggel tehát magyar fiú volt, mint jobb tehetségű és szelíd életű egyént vették föl benediktinusnak s egyszerű szerzetes volt akkor, mikor Imre herczeg őt hétszer megcsókolta. Ez esemény után azonban nem közvetlenül lelt püspökké, hanem Salutantur Sancti Fratres Puer hic honorat Patres Pia post oracula Uni unum alteri duo Terna terno, epta quarto Diversa dans oscula. Stupet Pater hic cum videt Mestus vultu, corde ridet Pium placat filium Pandit puer veritatem Fratris monstrat sanctitatem Virginale lilium.
