Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
218 SZENT-ISTVÁNTÓL mint Zoerard történetéből látjuk, előbb (valószínűleg pannonhalmi) apát s csak azután lön pécsi püspök. A tényleges adatokat a legendával egybevetvén, Koller (I. 95.) az esemény kronológiáját következőleg állítja össze : Miután Imre herezeg a pozsonyi Missale szerént 1032-ben és egyéb adatok szerént 1031-ben halt meg, Mór pedig csak 1036-ban lett püspök s miután a csókadás idejében szent-Imre még gyermeknek (puer) mondatik. bár az akkori szólásmód szerént gyermeknek minden atyai hatalom alatt álló fiút, mondottak, de szent-Imre utóbb jegybe is lépett s megházasodván, a legenda szerént szűz életet folytatott és 20-ik évében halt meg, így annak születését az 1012-ik év körül kell tennünk; a csók történetét mintegy 1028-ra. Mór csak ezután lett az egyszerű szerzetesből apát s utóbb püspök, mialatt 8 év folyt le, mely véleményt a fölhozott történeti adatok is igazolják. Ez ellen szent-Gellert legendájában fölhozottak, melyek a kath. egyházi breviáriumnak nevezett imakönyvben (Officia proprio R. IL Sept. 15.) találunk, ez adatokkal homlokegyenest ellenkeznek. Ez azt mondja, hogy : Magyarországban pedig Pécsett Mór püspökhöz tért be Gellért, „ki egyideig magánál tartja, majd a királyhoz vezeti, ki őt tisztelettel fogadja- s látván annak fényes erényeit, fia, szent-Imre mesterévé s élete vezetőjévé rendeli.“ Ennek nevelése után Beel-ben két évet tölt remeteségben s csak azután emelkedik a csanádi püspöki székre. Ez állítások nem felelnek meg a történeti adatoknak, miután Gellért a hagiogratusok jegyzése s más fúrások szerént 996 táján jött Magyar- országba s a pozsonyi Missale szerént 1030-ban lett püspök, tehát 6 évvel korábban mint maga Mór püspök. A legendából tehát csak annyi állhat, hogy Gellért szent-Imre herezeg nevelője s Pécsett is volt Mór püspöknél. Horváth Mihály „A kereszténység első százada Magyarországon“ cziinű művében nem vévén észre az időszámításból kimutatható ellentétet, ragaszkodik a legendához. Elmondja, hogy a velenezci származású Gellért Zárában könyveit szamarakra rakató s egy kísérővel Maurus pécsi püspökhöz zarándokolt. Néhány nap múlva Anasztáz pécsváradi apát volt a püspöknél látogatóban s mindketten megerősítették Geliertet ama szándékában, hogy a magyar egyháznak szentelje szolgálatát. Mikor pedig előbb Pécsett, majd Pécsváradon szónokolni hallották volna, látván nagy tudományát s ékesszólását, Mária ünnepére Székesfehérvárra vitték, hol a király e napot püspökei és apátjai körében szokta volt megülni. Az esemény, ha meg is történt, abban sem Mór, sem Asztrik nem lehettek részesek. Mórnak a püspöki székbe lépése után két évre halt meg szent-István király (1038) s követte őt az uralkodásban Péter, kinek Pécs kedves helye lehetett, mert a történetírók azt állítják róla, hogy a pécsi székesegyházat ő építtette s abban is lön eltemetve. Kézai Simon erre nézve a legrégibb adatot szolgáltatja, ki chrono- logiájában azt mondja: „Pécsett temették el a templomban, melyet általa építettnek mondanak.“
