Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
A TATÁRDÚLÁSIG. 2i:s tetni (vocabitur quinqueecclesiensis). Az okmányszerkesztő azt hihette, hogy e nevet szent-István király adta e helynek s végül e kifejezést „pio Stephano regnante“ (ájtatos István uralma alatt) a király okmányában nem használhatta. (Kereszténység első százada Magyarországban II. 182—184.) Ez ellen Ortvay T. föntidézett művében czáfolatot nyújt, mely szerént az őrgróf fölemlítését ő is tévedésnek tartja, melyet tán külföldről ideszakadt íródeák csinált, vagy külföldi mintát használt; de a „marchio“ szó benne van a pécsváradi, pannonhalmi és veszprémi alapító- levelekben is, melyeknek eredetiségét nem vonják kétségbe. A „Pées-nek fog neveztetni“ kifejezés a püspökség nevére vonatkozik, mely nem mindig a város, hanem a tartomány szerént is neveztetett. Például az erdélyi püspökség Gyulafehérvár székhelylyel. Lehet, hogy itt a pécsváradi apátság közelsége miatt egyenest a székhely megjelölésére vonatkozik. A ..pio regnante“ kifejezés Batico szerént (A r. kath. egyház története Magyarországon 1885. 1. 77.) egy későbbi toldalék, melylyel valaki a szent-István-féle fontos oklevelet egyebektől meg akarta különböztetni. Ortvay szerént e kifejezés nem szent-Istvántól származik, mert szent-István aláírása „Stephanus hungariae rex“ ; hanem az okmány Írójától. Régi diplomatikákban rendszerént meglehet különböztetni annak kiadóját és íróját s hoz föl erre példát is, mikor IV. Henrik római császár ő maga invic- tissimusnak (leglegyőzhetetlenebbnek) nevezi magát s szent-László királyt 1093-ban, mikor a pécsi püspökség határait kiigazítja, „Rex piissimus Ladislaus-nak (legájtatosabb László királynak) Írja az okirat. Az ilyen aláírások a leírótól származnak. Az oklevél hitelességét egyébként bizonyítja az ott említett Azo pápai nuncius fölemlítése, kiről egy későbbi író nem tudhatott volna s ki hogy létezett, Koller beigazolta (I. 22—öt). Továbbá, hogy az időszámítás még a görög indictio szerént történik, mely azt szeptember elején kezdi ; e szerént az okirat 10-rna Calendas Septembris, azaz augusztus 23-án kelt, mi a többi okmányokban is meg van. Továbbá igazolja hitelességét annak geográfiái tartalma, mert az okmány szerént a határt képező Sió vizének akkori neve Ozora, míg a későbbi okiratok azt Foc Fűk .névvel jelölik. Végül kétségtelen, hogy szent-László 1093-ban a pécsi püspökség okmányát átvette s megerősítette (Koller II. 86.), az tehát későbbi időből nem származhatott. Ortvaynak álláspontját tehát e részben el kell fogadnunk. Kifogást Ortvay műve ellen csak a régi határok megállapításánál lehetne tenni, a mennyiben az alapító-okmányban Lupá-nak nevezett folyót Kupá-nak, vagyis a mai Koppán vizének olvassa és ezzel oly határát nyeri a püspöki megyének, mely a pápai adólajstromoknak nem felel meg; nem pedig azért, mert szerénte a határ a Koppán vizén s annak a Kapos vizébe való beömlése után a Kapos vizén fölfelé vezeti a határt, holott a lajstromokban a két viz közét is a pécsi püspökséghez számították. Ha az okmánynak Lupa nevét húzva (Lúpa) mondjuk ki, azonnal rájövünk annak eredeti alakjára. A régi.magyar nyelv ugyanis három
