Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya szent-Istvántól a jelenkorig
SZENT-ISTVÁNTÓL 212 Lassan-lassan hanyatlik az apró nemesség, középosztálya elszegényedik és elvész ; egy nagyobb támad s megszűnik ezzel az egyenlőség. Egyesek magukhoz ragadják a pusztuló középosztály birtokait, nagy birtokokat alkotnak, kik azután nemcsak a megye kormányzatát veszik kézbe, de az ország kormányzatát is önző hatalmi vágyuk igája alá hajtván, a gyenge kezekben lévő kormányrúd tehetetlenné válik, melynek korhadt anyaga végleg széthullik s az ország idegen rabigába görnyed. A török hódoltság s a fölszabadulás utáni korszakok általánosan ismertek; azok kiváló jellege önmaga alkot mindenki által ismeri korszakot. Szent-István király politikai működésének ereje a keresztény vallás megszilárdításában rejlik. Két működése esik ezekből ama területre, melyet ma Baranyavármegyének nevezünk. Az egyik a pécsi püspökségnek, a másik a pécsváradi apátságnak alapítása. Mindkettő nagy szerepet játszik a megye történetében. A püspökség alapítása, eltekintve egyelőre annak erkölcsi befolyásától ; irányadód! szolgált a megye alakjának megállapítására, melynek nyugati határai még ma is nagyrészben azok, melyeket szent-István a püspökség határaiul megállapíttatott. Az apátság alapítása kulturális szempontból bír,érdekkel. A püspökség alapításáról volt-e okirat, vagy nem, határozottan nem tudható, mert amaz okirat, melynek másolatát bírjuk, nem a püspökség alapítására, mint inkább határainak körülírására és nevének megjelölésére vonatkozik. Maga a püspökség legvalószinüebben az 1000-ik évben alapíttatott. Ez évet fogadta el Koller (Hist. Epp. 5. Eccl. I. 3.) és Ortvay Tivadar (A pécsi egyházmegye alapítása). E következtetés észszerű is, mert szent- István csak a püspökségek alapítása után nyerte el a koronát, koronázása pedig az 1000-edik évben történt. Ellenben a püspökség határainak körülírására vonatkozó okmány az 1009-edik évből származik. Ez okmány eredetije nincsen meg, de van róla két másolat ; az egyik az úgynevezett Levakovics-féle, mely 1624-ben az Annales Eccl. Regni Hungariae-ben jelent meg (Anno 1009 pag. 290), a másik a Koller-féle, mely a somogyi konventnek 1404-ből származó példánya. E másolatok szövegükre nézve ugyan kissé különböznek egymástól, tartalmuk mégis ugyanaz s a kettő összevetéséből látható, hogy mindegyiknek ugyana szöveg szolgált közös alapul, de Ortvay szerént is a Koller-féle szöveg fölénynyel bír. Az eredeti és másolatok közötti időkülönbség közel 400 évet ölelvén magába, jeles történetírónk Horváth Mihály bár nem vitatta az okirat hamisságát, mégis kétségessé teszi, vájjon szent-István adta-e azt, vagy későbbi keletű ? Kétségessé teszi annak hitelességét, úgymond, a határgrófok (march io) említése. Az okmánykészítő tehát idegen mintákat használt. Továbbá kétségesnek látja ama kifejezést, hogy a püspökség pécsinek fog nevez-
