Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
1!)4 LELHTSTATISZTIKA. áll a jó művekhez. Nagysága: a médaillon átmérője 31, a kő vastagsága a födélen 21 cm., a födél átmetszete 21 cm. 1-5 cm. (76. számú rajz.) 4'5 cm. 13. Sírkőrészlet, melyből azonban a baloldali pillér és pillérfő egy része s a fölirat némi töredéke maradt fönn. A betűkből a következők kivehetők : NIV | ET • CE NEPT(i) AE ■ NI (Arch. Ért. XIV. 391.) 14. Ugyanaz. Homorodásában három arcz magas domború mellképe, ezek alatt pedig széles mélyített képszalag, melynek homok-órával elmetszett kisebb, bal mezején delphin, közepén pedig talán a háromlábú áldozati oltár mellett jobbra, balra, egy-egy papnő; az erre jobbra következő kisebb képmező, mely a delphinnek megfelelő képét foglalhatta magában, hiányzik. E sírkőrészlet, Gerecze szerént, legjobban hasonlít a Koller által (i. m. tab. XIV. fig. 1.) közölt sírkőhöz, melyről már föntebb említettük, hogy valószínűleg a m. n. múzeumba került alakos sírkővel (77. sz. rajz) azonos s mely Koller szerént a vártéren ásatott ki s a falba kívülről befalaztatott. Koller szerént (i. m. tab. II. 1—4., tab. XIV. fig. 4, 20, 2.) ugyancsak a várban találták a következő sírkőtöredékeket is. (C. J. L. Vol. III. 3309. (Jelenleg a m. n. múzeumban) ; u. o. Vol. III. Sappl. Fase. III. 10288. (Jelenleg a m. n. múzeumban); u. o. Vol. III. 3313. (Jelenleg a m. n. múzeumban); u. o. Vol. III. Suppl. Fase. III. 10289. (Jelenleg a m. n. múzeumban); u. o. Vol. III. 3310. (Koller szerént jelenleg a könyvtár alsó vestibulumában) ; u. o. Vol. III. Suppl. Fase. III. 10292. (Jelenleg a m. n. múzeumban) ; a Koller-féle XIV. tábla 2. sz. alatti töredékről, mely csúcstető alatt szemközt néző turbánszerü főkötős nőalakot mutat, nem tudni, hová került. Koller szerént a várfalba kívül falaztatott be. A káptalan-utczn 1. számú házában találták a O. J. L. Vol. III. Suppl. Fase. III. 10286. sz. sírkövet. (Jelenleg a m. n. múzeumban.) 1869 tavaszán több római cseréptéglasírt bontottak föl Pécsett, de semmi érdekest se találtak; maguk a sírok mint közönségesen szétromboltattak. (Horváth Antal értesítése. Archaeologiai Értesítő. R. f. 1870. II. k. 237.) A sírok közelebbi lelőhelyét Horváth nem említi. Valószínűleg az apáeza-utczából valók; ugyanis: 1870. évi szeptember hó 6-án az apácza-utczában, a légszeszvezető csövek lerakása alkalmával, az apácza-kolostor északkelet felé kiszökellő sarkával egy irányban, egy római sírra akadtak 3'-nyi mélységben. A sír négy oldala rendes falazatból állott, befödve azonban háztető alakúlag, egymás ellen támasztott téglákkal, melyek szélessége 18", magassága F8V2" és vastagsága 274". Horváth Antal, ki a lelethez sietett, a szétrombolt sírban két Constantinus korszaki római kis rézérmet és egy egészen ép fekete üvegkarpereczet talált, melynek átmérője 5‘3, az üveg vastagsága körülbelül 0'5 cm. E sír is, valamint a Horváth által Pécsett észlelt és átvizsgált eddigi is keletelve volt. (Horváth Antal : Archaeologiai Értesítő. R. f. 1870. IV. k. 18. 1.)
