Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
LELETSTATISZTIKA. 193 fölismerhető alak látható. Az egész jól rajzolt, helyes arányú, de durva faragású, inkább csak nagyjában kidolgozott mű. 3. A hosszoldalnak első fele, vagy a koporsó keskeny oldala, melyen a pillérek fejezetei, kivált a baloldali és a fölirásból a következő sorok elég jól kivehetők. (A. É. u. f. 1894. XIV. 389.) Olvasása Domasewszki szerént : . . . . decurio missicius alae j II Aravac(orum) ann(orum) LX | Ti(berius) Cl(audius) Cossiefi] V . . . Domasewszki a föliratos emléket Dályából (Teutoburgium) származtatja és tartalmát illetőleg utal a C. J. L. III. kötetének 3271. és 10258. számaira. 4. Sarkophag előlapjának körülbelül fele, a domború kép arcza letörött. Csonka föliratát 1. C. J. L. Vol. III. Suppl. Fase. III. 10291. E négy darab mind fehér márvány s valamennyi a Schmidt-féle restau- ráczió előtt föntállott multszázévi oltárok alkotórészeiből való. Ugyaninnen került ki a C. J. L. Vol. III. Suppl. Fase. III. 10293. sz. sírkőtöredék is. Az alábbiak közelebbi lelhelyét Gerecze nem említi. 5. és 6. Sarkophag saroktöredékei. Az 5-ik egy pilléreken nyugvó széles, kivájt architrav, mely háromszögű mezőre s az ennek sarkainál maradt ugyanilyen alakú terecskékre oszlik. A timpanon díszítményéből csak egy hosszú levél, a külső bal mezőn pedig egy kígyóban végződő tulok látható. A 6. sz. töredékekből csak a pillérfejezet s a bal szögletmező maradt épen, melyet egy delphin tölt be. Mindez, mind az oszlopfejecske két sor akanthus levele lapos dombormű vek s az egész föltűnően hasonlít egy töredékhez, mely a nemzeti múzeumban a közép lépcsőnél balra, a sarkophagok közt látható. A fejezet magassága : 9 cm., a delphin hossza 23 cm. 7. Férfi alak torsója. A test zömök, de elég helyes arányú. A balkezében tartott tárgy, melyre jobb keze mutatóújjával elég könnyedén mutat, nem ismerhető föl. Lábszárain nincs ruha, testét térden fölül érő tunika s jobb válláról mellén és balkarján átdobott pallium födi. Jellemző az oldalon lecsüngő kard, melyet derékszíja tart. Ez utóbbit elül karika foglalja egybe. Faragása durva, de a ruharedőzés jó minta utánzását árulja el s gépiesnek, annál kevésbé természetellenesnek nem mondható. Kár, hogy se feje, se lábai nincsenek. Nagysága 29 X 50 cm. (75. sz. rajz.) 8. 9. Koporsórészletek, de az elsőn három szögbe foglalt koszorú, az utóbbin egy magasan kidomborodó pohár némi nyomait kivéve, mi se látható. 10. 11. Két másik. Talán valamely oszlopfő szögletéről tört le s valószínűen római eredetű. Tulajdonkép két maszk, melyek derékszögben egymás mellé állítva, egy kőből faragva lehettek, valamely oszlopfej részei. 12. Síremlék fölső része, mely mélyített körmedaillonban, két magas domború mellképet tüntetett föl, a medaillont pedig csúcsfödél koronázta. A férfi arcza egészen elromlott, a nőé azonban, erős sérülései mellett is, a szabályos, szép női antik arezot világosan föltünteti. Késő római mű lehetett; mit az egésznek elrendezése, valamint a csekély ruhatöredék is kétségtelenné tesz és ha nem elsőrendű faragás is, kétségkívül elég közel 13
