Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
192 lelet-statisztika lerajzolt üvegedény; az u. o. 9. sz. a. lerajzolt töredék pedig e 13 temetkezés egy másik sírjából való. (Elenchus Tab. XIV. 8. 9.) Domborműves bronzlappal borított kincses ládáeska (Scrimium) töredéke (86. sz. rajz). Leírását 1. a 119—123-ik lapon. Találták, a régi múzeumi jegyzőkönyvek szerént, Nondtvich gyógyszerész földjén 1842-ben. (Rómer Acta nova Musei Nat. 44. lap). Majer Móricz szerént a püspöki vár alatt, a házak első sorában álló Weidinger Alajos könyvkötő és könyvkereskedő házában. (Arehaeologiai Értesítő. R. f. X. köt. .176. lap.) Haas szerént a székesegyháztól nem messze, egy római sírboltban (i. m. 228. 1.) A székesegyházból, melyet a legújabb Schmidt-féle restauráezió alkalmával a leggondosabban át kellett kutatni, sőt némely részletét (a két főfal és altemplom kivételével) csaknem alapjából újjá építeni, a szükséges bontások közben számos építészeti és szobrászati emlék, köztük különösen sok római temetkezési maradvány került napfényre, melyek nemcsak a régi Sopianae területéről és környékéről, hol a római kornak igen számos emléke maradt főn, egészen a míg Pécs vissza nem került a török kézről, hanem Marsából. Tentoburgiumból (Dálya) és Oibalisból (Yinkovee) is kerültek oda. A török idők után föllendült építési kedv ugyanis nagyon sok régi követ használt föl építésre s kivált a föliratos áldozati kövekből, milyenek útak mellett, kertekben, udvarokon szerte hevertek, már Koller idejében nem sok volt; azóta pedig az általa ismert és olyan, a milyen gyarló rajzban közzétett ily nemű művek is részben végkép elenyésztek. Számos ilyen faragott kő és tégla került különben már rég a város és vár falába is. Bélyeges tégla került elő magából a székesegyházból is bontás közben, de legtöbb anyagot szolgáltattak a bontás alkalmával lehordott múlt százévbeli fehér márvány-oltárok, melyek, mint már maga az anyag is mutatja, római sarkophagokból épültek. Fájdalom, c nagyméretű oltárok, melyek a főhajó pillérei mellett állottak, egyes párkányaikban, oszloptalpaik és más részeikben a hajdani szép faragványokkal rakott kőkoporsóknak olyan csekély töredékeit tartották fönn, hogy épen csak eredetükre lehet ráismerni. E töredékes maradványok egymásra halmozva, jelenleg egy ablaktalan magtárban vannak elzárva, hol azokat megtekinteni is ez idő szerént fáradsággal és költséggel jár, melyeket nem sajnált Gerecze Péter dr., kinek az Arehaeologiai Értesítőben (U. f. 1894. XIV. k. 389—392. és u. f. 1895. XV. k. 73—75.) megjelent dolgozataiból vettük a fönteb- bieket is, hogy legalább a nevezetesebbeket rendszerezve és közölve, azokat irodalmi közkincscsé tehesse s kiegészítse Koller ide vágó közleményeit. Az általa közölt emlékek a következők : 1. Kőkoporsó födelének keskeny oldalából való darab, melyen csak csúcsba futó, födélszerü párkány és háromszögbe foglalt szalagos koszorú egy része maradt fönn. 2. Kőkoporsó keskeny oldalának része. Itt a háromszögű mezőben Gorgonfő, ettől jobbra és balra, valamint alsó párkánya alatt, viráglevelek; a mezőn kívül pedig kígyóban végződő hableány, vagy más, kevéssé
