Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
RÓMAI FOGLALÁS KORA. 145 et M(arcio) Urso mil(iti) leg(ionis) III Italice d(e)f(uneto) an(nonun) XXV et Mar(cie) Aquiline d(e)f(uncte) an(nomm) XXXV et Mar(cio) Coto ... [d(e)f(uncto)] an(norum) X fratribus . . . M. Restutianusnak az atyának eognomene Schönwisnernek az e kőhöz, valamint a többiekhez is, melyeknek föliratait Koller e végett hozzá küldötte, irt magyarázata szerént Restutus-bél származik, mely ismét a Restitutus rövidítése (Römer így is olvassa mindig e nevet). E név viselői, úgy látszik, Pannóniában éltek. Schönwisner ugyanis Gruterus (583.1. 8. sz.) és Fabretti (4. fej. 519. sz.) után C. Fannius Restutust említi, a ki pettaui volt s a Papiria tribushoz tartozott. Minthogy M. Restutianus leánya Ursinának, legidősebb fia pedig Ursusnak neveztetik a kövön, Schönwisner azt hiszi, hogy M. Restutianus nemzetségi neve (nomen gentile) Ursus, vagyis teljes neve, melyet nem mindig szoktak kiírni a föliratokon, M. Ursus Restutianus volt. Abból, hogy e föliraton a legio III. Italica egy katonája említtetik, nem következik, hogy e légió valaha Pannóniában állomásozott volna, mert a rómaiaknál szokásos volt, a messze vidéken elhaltak hamvait is családjaik sírjánál eltemetni, vagy a távolban nyugvó rokonok neveit a síremlékeken megörökíteni. Különben a légió III. Italicának, melyet Marcus Antoninus állított föl, Rhaetia- és Norieumban voltak téli szállásai. (Koller i. m. 8—10. 1.) A hetediket Lucius Caenidius Secundinus és Lucius Caenidius Florentinusnak emelték. Minthogy a kő alsó része hiányzik, nem tudható, kik voltak készíttetői. Találták a püspöki várban s előbb a püspöki könyvtár előszobájában állították föl; 1873-ban Kovács Zsigmond püspök a m. n. múzeumnak ajándékozta. Koller (i. m. 10. 1.) azt hiszi, hogy a műve II. táblájának 2. ábrája fölé vésett alakok e kőhöz tartoznak. Römer szerént (i. m. 101. 1., 388. sz.), ha a föliratos részek oszlopok által határolt szélességét tekintetbe vesszük, azonnal látni fogjuk, hogy a fölső rész erre csak hibából lett alkalmazva. A Corpus (III. 3312.) első ízben egyáltalán nem említi a mellképeket, másodízben (Vol. III. Suppl. Fase. Iit. 10288.) Mommsen egybevetése alapján, négyet említ. Fölirata, melynek pontjai levélalakúak, a 96. szám alatt látható.1) t)7. Olvasása: D(is) M(anibus) ; L(ucio) Caon(idio) Seen 1 ndino an(norum LX et L(ucio) Cacn(idio) Flo , rent(ino . . . Römer a 3-ik sorban LX helyett LXX-at ír és olvas, egy. az L-es ölébe helyezett x-nek nézvén a Corpus (III. 3312.) első leírása nyomán a pontot helyettesítő levelet. A 4-ik sorban ugyancsak a Corpus első olvasása nyomán F lévén az utolsó betű, ezt filio-nak olvassa s épen azért e sorban helyesebbnek tartja a q C. J. L. Yol. III. Suppl. Fase. III. 10288. 10 96.
