Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
144 RÓMAI FOGLALÁS KORA. egybevetette a sírkövet a leírásokkal Mommsen és Domasewski is és ők is a 40-es olvasást fogadják el, nincs okunk tehát, hogy M. Lucidust 11 évesnek vegyük. A kő szerént 40 éves korában halt el s így anyjának, ki a követ állíttatta, előrehaladott komnak kellett már ez időtájt lennie ; atyja pedig jóval korábban halhatott el. Ulpius Si... Lueiusnak Candidatus czíme egyike a ritkábban előforduló ezímeknek. Mommsen a föntebbi kövön kívül csak a (C. J. L.) 3398. sz. követ hozza föl, mely Tétényen báró Rudnyánszky kertjében állott, de elveszett. Orelli Henzennél egy X. GEM-beli candidatus fordul elő, különben 1. Suetonius Nero 15 és Amm. Marc. 15.5 (Römer i. h.) A candidatus czím itt azt jelenii, hogy Luciusunk valamely katonai rangra volt a helytartó által előterjesztve, de haláláig kineveztetését a császártól el nem nyerte. A helytartóknak ugyanis meg volt ama joguk, hogy érdemes katonákat altiszti, vagy tiszti rangra javaslatba hozzanak; az ilyenek aztán végleges kinoveztetésükig viselték a candidatus czímet, de már ez alatt is ama rangbeliekhez számíttattak, a melyre őket előterjesztették. így a főtisztségekhez (principales) tartozó decuriok candidatus korukban is a princi- paleshez tartoztak.*) Ulpius Si . . . Lucius elhalálozása előtt csak kisebb rangra lehetett kandidálva, mert semmi tényleges rangja a kövön föltüntetve nincs. A hatodik Marcus Restutianus és családjának sírkő töredéke, melyet leánya, Septimia Ursina, emeltetett 75 éves atyjának, fivéreinek és nőtestvérének és pedig : Marcius Ursusnak, a Legio III. italica katonájának, a ki 25 évet, Marcia Aquilinának, a ki 30 évet és Marcius Cotusnak, a ki 10 évet élt, végül még más rokonának is, kik azonban, minthogy a kő alsó része hiányzik, meg nem határozhatók. A sírkövet 1804 előtt néhány évvel a püspöki várban találták s előbb a püspöki könyvtár előszobájába falazták be, 1873-ban pedig Kovács Zsigmond püspök a m. n. múzeumnak ajándékozta. Fölső ■részén három alak volt, de csak a balra eső egész, ki szőresíptetőt (volsella) látszik tartani, a mellette álló bullát mutat. Ezek alatt két balra, két jobbra futó kutya. A fölirásos rész, mely valószínűleg csak a felét teszi ki az ép táblának s mely a jobbik alsó oldalon többet van sértve, mint a balon, a 95. szám alatt látható.2) Olvasása : D(is) M(anibus) | M(arcio ?) Restutiano p(atri ?) d(efuncto) an(norum) LXXY j Sep(timie) Ursine vive p(arentibus ?) p(ientissimis ?) i) i) i) Mommsen Építem. Epigr. IV. p. 532. Domasewszki Arch. Epigr. Mittheilungen aus Oesterr.-Ungarn. X. 1886. 23. 1. 2) C. J. L. Vol. III. 3309. Mommsen és Domasewszki újabban is leírták a követ s e szerént a G-ik sor elején DF, a 7-ik sor elején : RCYA olvasandó. U. o. Vol. Ilr. Suppt Fase. III. 1679. 1. V. ö. Römer i. m. 159. 1. 379. sz. 95.
