Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)
Baranya őskora a magyarok bejöveteléig
RÓMAI FOGLALÁS KORA. 141 Mihály és Keleníy József szántóföldjén, mintegy 100 ölnyi hosszú falazatra bukkantak szántás alkalmával s egy helyen leásván, egész kamrát találtak, melynek közepén nagy kőkoporsó állott. A kamara hajdan boltozva volt, de föltalálása alkalmával a bolt beomlottnak mutatkozott. Oldalfalait festmények ékesítették, melyeknek motívumai virágok és madarak voltak, tehát a pécsi cubiculum boltozatának és bejárati falának motívumaival egyezők. A koporsó köveit Pécsre vitték, tetejét Horváth Antal vette meg s ez a szokásos házfödél-idomot mutatta, négy sarkán egy-egy akroteriummal ; hihetőleg a pécsi- és szegzárdihoz volt hasonló. A „Századok“ értesítése szerént, e sírkamara talaját emberi és állati alakokat ábrázoló szines mozaik-képek borították, hihetőleg mint Galla Piacidia sír- kamrájáét. Valószínűleg e temetkezési helyhez tartozik egy középen átlyukasztott bronz lemezedény-fenékrész, melyet 1869-ben Kővágó-Szől- lősről a m. n. muzeum Horváth Antaltól kapott ajándékba ama megjegyzéssel, hogy sarkophág körül lelték. A mily változatosságot tapasztaltunk a nemzetiségi és vallási viszonyok tekintetében, ugyanazt észlelhetjük a temetkezési szokásoknál is. A bennszülöttek közt fölváltva dívik a .halottégetés és égefetlen temetkezés, mégis ez utóbbi mindinkább terjed. A római polgár, ha tehetős, kőből készít magának sírládát és azt fölirattal, sokszor domborművekkel látja el. Gyakoriak a síremlékek is. Mindkettőnél azonban divatban van a halotti mellékletek sírba rakása, mely a bennszülötteknél a férfi fegyverei-, a nő ékszerei- s a gyermek játékszereiből kerül ki. Római szokás üvegcsét, pénzdarabot s lepényt tenni az elhunyt mellé, hogy ihassék a Letheből, fizethessen Charonnak s legyen mit oda vessen a Cerberus megnyugtatására. Néha a sír mellé is raknak mellékleteket. Említettük az út mellé való temetkezés szokását, ez azonban nem kizárólagos s vannak különálló temetők is. Égetett temetkezéseket tartalmazó, úgynevezett urna-temetőkről van tudomásunk az abaligeti barlang környékéről, hol Wosinszky a barlang bejáratától nyugatra eső legelő lejtőjén számos, alig észrevehető emelkedést konstatált, melyek római kori halottégető temetkezéseknek bizonyultak, melyekben az elhunytak égetett csontmaradványai római agyagedényekben voltak elhelyezve, többször ilyenekkel, körülrakva mindenféle apró ékszerek és használati tárgyak kíséretében.5) Hasonló temetkezésre akadtak Baranya-Jenőn, hol egy gyűrű, egy torques, egy nagyobb urna került elő Hadrianus Constantius és Constantinus érmei kíséretében és állítólag a Pécs melletti Makár-alján is.2) Kő-sarkophágokra s azok töredékeire gyakran akadtak Baranyában. A nevezetesebbekről már megemlékeztünk; a kisebb fimtosságúakat leletstatisztikánkban soroljuk föl; úgyszintén több helyütt akadtak oly temetkezésekre, hol a sírláda téglákból volt építve s ezek fölsorolását is ugyanott i) i) 89. i) Arch. Ért. u. f. XII. 1892. 411, 412 2) V. ö. Statisztika.
