Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 2. (Pécs, 1897)

Baranya őskora a magyarok bejöveteléig

122

ROMAI FOGLALÁS KORA.

CART—H AGO I CON STA—N TIN OPO, ROM[A | NICO—MEDJAj SIS—CIA

LIS

A fölső mezőt alul, fölül, gyöngysor szegi s ismét három mezőre van tagolva. A nézőtől balra kezdett sorban, az első és második mező közt, egy pálmatörzs képezi a tagoló vonalat, a második és harmadik mező közti tagoló vonal, úgy látszik, szintén ez volt, de nem egész magasságában, mert alul egy villámcsóva tölti ki a tért. Biztosan azonban meg nem állapítható, mert a villámcsóva fölötti rész ki van már törve.

Legtisztább az első jelenet, hol Vénusz ül egészen meztelenül, hanya60.

gul terülve el bő redőzetü és gyöngyös ékítésü fölső öltönyén, mely bal vállára van vetve s jobb lábát a bokáig eltakarja. Jobbjával Ámort öleli. Ámor mögött tegze, vagy tán Heracles bunkója, esetleg Priapus (?) áll. Az istennő lábainál kampós bot hever; a nézőtől jobbra eső sarokban pedig könyökére támaszkodó ifjú fekszik.

A középső jelenetben balra tekintő alak hever, bőredőzetü gyöngyös ruhában; fölötte egy madár farka, szárnyai és nyakrészlete látszanak; alatta egy a földön hasaló ifjú, jobbjában az említett villámcsóvával. A főalak, úgy látszik, Léda a hattyúval.