Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya fekvése és kiterjedése

6G BARANYA FLORAJA. levelű iharfa (A. obtusatum). A fekete gyűrűjávor (A. tataricum). A fodor jávor (A. campestre) és az osztrák, vagy ausztriai jávor (A. austriacum). A szőllőfélék (Ampelideae) rendjének szőllőtők (sarmentaceae) csa­ládjából fölemlítjük a vadszőllöt (Ampélopsis hederacea), mely befutja a sövényeket, bokrokat, fákat. A bortermő szőllőt (Yitis vinifera), melyet már a rómaiak is nagyban tenyésztettek Baranyában s azóta a földmivelésen kívül leginkább szőllőtenyésztéssel foglalkozott Baranya népe, úgy annyira, hogy a filoxera-vész előtt megyénk volt az ország egyik legdúsabb és leghíresebb bortermő vidéke. Már a múlt században 50 ezer holdnál'többre ment a szőllőterület Baranyában. A legszegényebb falusi gazda is arra fordította igyekezetét, hogy mielőbb kis szőllőcskét szerezhessen. Csak Pécs hegyein megtermett évenként 100—150 ezer hektó bor; képzelhető, minő bortermései voltak a megyének. A filoxera azonban teljesen tönkre tette a baranyai szőllőket. Most a regenerálás munkája folyik serényen s remélhető, hogy pár évtized múlva helyre áll a szőllő-kultúra. Szőllőhegyeinkben a kővetkező fajok voltak általáno­san ismertek. Fehérek : ökörszem, hörcsök, fehér dinka, tihanyi, sokicza, heglérdi, zöld szőllő, vagy zelemika, csomorka, perdócz, muskatár, apró tökös, adagu, fosóka, békaszáju, öreg függer, ezerjószőllő, bagó, öreg galambláb, hulló fosóka, öreg sárfehér, öreg molnár szőllő, apró galamb­láb, öreg spanyol, Margit, fodor, szarkaláb, sárga bajnár, fehér kecske- csöcsü, rókafarku, öreg hárslevelű, apró függer, kadarka, tótika, császár- szőllő, csipkelevelü spanyol, apró sárfehér, öreg tökös, kéknyelű, kobak­levelű, barátcsuha, zöld bajnár, rizling. Vörösek : tulipiros, jakabszőllő, fosóka, tökös, hulló, Margit, kecskecsöcsü, budai kadarka, öreg függer, kéknyelű, bajnár, zsíros kadarka, piros heveng, öreg borjuböng, Izabella, czukorszőllő. A legkitűnőbb bor Pécs vidékén, Siklós és Villány kör­nyékén termett. Igen hires volt a szilvási és szent-miklósi hegyben ter­mett bor is. Egyébként a vármegye hegyes vidékén mindenütt pompás borok termettek, csak a síkság és vizvidék nem volt alkalmas a szőllő- tenyésztésre. Most az amerikai alanyokat ültetik és európai fajok átoltása által igyekeznek bortermő vidékünk évezredes jó hírnevét visszaállítani s a bortermő szőllőkkel beültetett hegyeket újra viruló és gazdagon jö­vedelmező szőlőhegyekké varázsolni. Az amerikaiakból a következő fa­jok fordulnak elő nálunk leginkább ; jaquez, rupestris, solonis, monticola, metallika, riparia, berlandieri, vialla, yorkmadeira. A gólyacsőr virágosok (Gruinales) rendjének sósdi félék (Oxali- deae) családjából ismeretes a madár-sósdi (Oxalis acetosella.) Árnyas erdeinkben él; április- és májusban virágzik. A merev sósdi (0. stricta) a kertekben gazként jelentkezik. A lenvirágosok (Lineae) családjából honos a házi len (Linum usitatissimum). A gabona közt vadon nő. Szá­raz réteken gyakori. Mesterségesen is tenyésztik. A gerelyféléknek (Ge- raniaceae) csak egy faja van Baranyában, a vörös gerely (Geranium sanguineum). A Mecseken és száraz pázsitokon nő. Kertekben is kedvelik.

Next

/
Thumbnails
Contents