Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya fekvése és kiterjedése
BARANYA GEOLÓGIÁJA. 57 kétségtelen, hogy a főeruptiók a közép-neocom-korszakban történtek, mert úgy Újbánya mellett, mint a Mecsekhegység északnyugati szélén, Jánosi és Magyar-Egregy közt, ama emlitett kőzetek hatalmas kitöréseit kisérve, ugyan ama anyagszer tuffa- és konglomerát rétegei által, melyek számos, az idézett rétegekre és geológiai szintájakra nézve jellemző kövületeket tartalmaznak. E csoport a Mecsek újbányai vonulat északkeleti felében, vagy az újbányái tömzsben találja eruptivi központját. A csoport ott a tömzs északnyugati részén, Magyar-Egregy, Máza, Újbánya és Vasas közt hatalmas vonulatokat és kúpokat s ezek szomszédságában számtalan ágacskát és külön kis áttörést alkot a liasz-dogger és maim hatalmas, de nagy áttörések szomszédságában rendkívül kiékült s helyezkedésében máskép is többé-kevésbbé feltünőleg zavart rétegsorozata közt ; az eruptiói központtól fogva pedig ritkán elszórt parányi áttörésekben, a törzshasadéktól határolt és belsejében áthatolt Mecsekhegység csaknem egész kiterjedésében terül el. Emellett a hegység szerkezete félreismerhetetlenül mutatja, hogy a vulkáni tömegek az áttört üledékes hegységnek kitünőképen jelölt vetődési hasadékain nyomultak fel nagyjában véve, s szerintük vannak elrendezve, illetőleg hosszúra nyújtva. A csoport különböző kőzetmódosulatai közettanilag 3 osztályba sorakoznak, melyek szerint a különböző vulkánanyag előfordulásában is övszerű geográfiái elkülönítés ismerhető fel. Ezek, — mi az amphiboloid- szerű elegyrészt illeti, részben ampliibol-kőzetek, részben amphibol-angit elegyülési, részben pedig angit-kőzetek teljesen megfelelnek az ifjabb vulkáni phonolithjaink, trachidoleritjaink és földpátbazaltjainlcnak. Csoportunk phonolitszerű kőzeteit a legsavasabb s alkálikban leg- bővelkedőbb elegyei képezik. Előbb trachitjainkkal hasonlították össze s zöld kőtrachitoknalc neveztettek ; azonban ezektől, úgy geológiailag, mint közettanilag lényegesen különböznek; sőt vulkánologi szempontból valószínű, hogy e kőzetek épen a csoport legidősebb kitörései közé tartoznak. E kőzet a Szamárhegy és Köveshegy jelentékeny kúpjait alkotja Újbánya és Vasas mellett és innét messzire nyugat felé és a Mecsekhegység nyugati végén Viganvár mellett, mint előretolt előőrs, e kőzetnek néhány apró áttörése is található, a werfeni rétegek területén. E phonolitokkal szemben állanak a harmadik osztály kőzetei, melyek a sorozatnak legalsóbb al-kálikban legszegényebb, ellenben a vulkáni magmában legnehezebben oldható és fajsulyilag nehezebb vegyületekben legbővelkedőbb elegyeket képezik s ifjabb földpát bazaltjainknak legszorosabban felelnek meg. Eddig angitporpliyr név alatt foglaltattak össze. Ezek a kréta korszakbeli vulkáni csoportnak túlságosan uralkodó anyagát képezik, a főeruptiói terület leghatalmasabb eruptív-tömegeit s számos apróbb ágat alkotnak ezeknek szomszédságában, s hozzájuk való tuffa és konglomerát képződések által kisérve lépnek fel. A második csoport k őzetei, melyeket
