Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
596 KÖZGAZDASÁG. IK ô-bànyâszat. A hegyeinkben található különféle, különösen az utak építésére használható köveket már a legrégibb időben fejtették. A rómaiak által épített nagy közlekedési útakhoz megyénkben hegyeink szolgáltatták az anyagot, mint ez a Ferencziek-temploma alatt talált római út köveinek a mi kőanyagunkkal való teljes azonosságából is kitűnik. A későbbi századokban is sírkövekre s építészeti czélokra kiváló mérvben használták a baranyai követ, nemkülönben malmokban a középkorban már virágzott baranyai malomipar szükségletére. Rendszeres kőfejtés mellett tanúskodó adataink azonban csak a XVIII. századból vannak. Az egykorú pécsi iró, Papanek említi a múlt században, hogy „Siklós és Pécsvárad gyönyörű változatos színű márványfajokban bővelkedik; a baranyavári hegy vonalában, Kőszegnél a sziklás hegybe hajolva, alabástrom találtatik s malomkövek, melyek egyrésze a legkülönbözőbb más czélra is használtatik, a Mecsek-hegy gazdag vonalában vágatnak.“ A jelen század elején ismerték már Szabaron a tűzkövet s a Jakab- hegy tövében Kővágó-Szőllősön vágott malom-kövek híresek voltak. A 40-es években a zöld-márvány leihelyéül Bükkösd, Szászvár, a legszebb márvány lelhelyéül pedig Beremend, Siklós, Trinitás, Hetény, Tótfalú említtetik ; gránit Pécs és Pécsvárad környékén fejtetett ; a Kővágó- Szőllősön és Pusztafalun vágott malomkövekből 500 drb került a megyén kívül forgalomba. A 60-as években Baranyában szórványosan opálkövet és itt-ott saphirt, rubint is találtak csekély mennyiségben. A gránitot és egyéb köveket, valamint a pécsi kemény, kék burkolatkövet ez időben még csak helyi szükségletre aknázták. A 70-es évek közepén Abaliget, Várkony, Kóménd, Monyoród, Budafa, Csarnóta és Nádasd község határában fövénykövet fejtettek építési czélokra és műkőnek összesen 22 bányában, melyekben 37 munkás dolgozott ; a beremendi 5 márványkő-bányában pedig 22 munkás foglalkozott kőfejtéssel. 1840-ben Hosszú-Hetény községben a püspöki birtokon egy kőtelepet találtak, mely az első hiedelem szerént nagy értéket képviselt, mivel okszerű üzem mellett világhírűvé válni volt hivatva. A hosszú-hetényi kő litográfiái kő volt. 1844-ben fölsőbb parancs folytán egy bizottság küldetett ki e kő megvizsgálására, mely a kő használhatóságára nézve kedvező véleményt adott. Ennek ellenére a kő fejtése kereslet hiányában abban maradt, míg 1878-ban az óriási tömbökben előforduló mészagyagkővel Hochrein J. pécsi kőnyomdász a pécsi püspöki uradalom igazgatóságának fölhívására kísérletet tett s azt a hires bajor sohlenhofeni litográfkővel egyenlő minőségűnek találta. Az uradalmi igazgatóság e kőből mintadarabokat küldött mindenfelé s a bánya művelésére vállalkozót keresett. A bánya megnyitására s csiszoló-telep fölállítására szükséges tőke nagysága miatt azonban vállalkozó nem akadt s a sokszorosító-ipar más irány
