Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
584 KÖZGAZDASÁG. 80-as években — újra jóval a 70-iki létszám felé emelkedett. A mielőbb önállóvá levés volt kitűzött czélja már az iparos-tanoncznak s mikor fölszabadult, a helyett, hogy a tanoncz korában fölületesen elsajátított iparában tovább képezte volna magát, csekélyke tőkével önálló iparos lett, hogy rövid idő múlva tudatára jusson annak, miszerént a boldogulásra szükséges szakértelem és anyagi erő nélkül megkezdett ipara megélhetését nem képes biztosítani s időnként más foglalkozásra térjen át. így jött létre, kivált faluhelyeken az iparos-proletáriátus, mely kapkodva fogott majd a mezőgazdaság valamely ágához, majd visszatért az iparhoz s ha ismét nem boldogult, szatócskodott. Az önállóságra való törekvés folytán iparosaink száma föltűnően megszaporodott ; az iparos-munkások száma ezzel szemben annyira megcsökkent, hogy egy önálló iparosra alig jutott átlag egy munkás. Hol volnánk ma már, ha az önálló iparosok e számbeli gyarapodása oly iparágakra esett volna, melyeknél az ipari tevékenység foglalkoztatásának tág tere nyílik ! Az 1884. XVII. t.-cz. jótékony hatása megyénkben a törvény életbelépte 6—7-ik esztendőjében, elég későn, de elég jókor volt arra nézve érezhető, hogy megfontolt czéltudatossággal megvesse alapját, ha eddig jórészt csak a központon — s itt ma már erősen — kifejlődött, de talán már nem sok idő múlva a vidék egyes góczpontjaira is kiterjeszkedő gyáriparnak. Jelenlegi ipartörvényünk 10 évi hatása következtében középiparainknál úgy a termelés fokozására, mint különösen mind több segédgépek beállítása folytán a termelési költség apasztása által minél több polgári haszon elérésére irányuló s már pár év óta észlelhető törekvés nemcsak megszakítást nem szenved, hanem egyes iparágaknál s első sorban a fa-, fém- és agyagiparnál a fokozódott igények kielégítése által megkövetelt nagy iparra való áttérés határozott jeleivel találkozunk s örömmel emelhetjük ki, hogy iparosaink e téren ha lassan is, de biztos s az adott viszonyokkal számolni tudó lépésekkel haladnak előre. A m. kir. államvasútak részére történt nagyobb mennyiségű kőszénnek hosszabb időn át való megrendelése s így a bányaüzem kitérjeszthetése következtében az ipari czélokra fölhasználandó kőszén árának a dunagőzhajózási társaság részéről várható leszállítása, vagy legalább a mai kőszénárnak állandó föntartása gyáriparunk, a rendelkezésre álló olcsó villamos erő s iparosainknak a petroleum-motorok felé irányult s a fémiparnál már eredményekben nyilvánuló élénk érdeklődése nagyiparunk hatalmas emeltyűi. A kisipar a gyáripar nyomása alatt alig tarthatja fönt magát; a mindennapi fogyasztás czikkeit — értve ezalatt nemcsak az élelmezési ipart — előállító kisipar egyik napról a másikra teng. A filloxera-vész, mely Baranyamegyét egy jelentékeny jövedelmi forrástól fosztotta meg, még nyomasztóbb kihatású lett kisiparunkra. Az egyedüli eszköz, mely kisiparosainkat a gyáripar versenyével szemben való megállásra erőssé tenné, a szövetkezés, nem képes tért hódítani kisiparosaink közt s minden a szövetkezetbe való egyesítésre irányuló törekvés hajótörést szenved a némi tőkével rendelkező s függetlenségükre féltékeny iparosok közönyösségén.
