Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
KÖZGAZDASÁG. 555 intézetbe küldték s a következő évben a pécsi tanító-képezdén a selyemtenyésztési előadásokat megkezdték. A selyem-tenyésztés föllendülésének főemeltyüje a faiskolák létesítése lévén, e körül nagyobb földbirtokosaink dicséretes buzgalmat fejtettek ki. így 1882-ben Schaumburg Lippe herczeg Dárdán, Nádossy István és Kálmán Szfpit-Dnrinp.y.p-a -járási füiet-alák létesítésére 1—1 hold területet engedtek át ingyen 10 évre. A 80-as évek végén pedig a vármegye szabályrendeletet alkotott a községi faiskolák létesítése és rendezése iránt, mely időtől kezdve szederfa-tenyésztésünk s ezzel kapcsolatban selyemtenyésztésünk is örvendetes lendületet vett. Baj volt azonban, hogy a szederfa-tenyésztés minden buzgólkodás mellett is nem állott arányban a selyem-tenyésztés emelkedésével s napjainkban is megyénkben szederfa- hiányról panaszkodhatunk. így a földművelésügyi m. kir. minisztériumnak a törvényhozás elé terjesztett 1893-ik évi jelentése szerént ez évben megyénkben 367 család vitte vissza a szegzárdi selyem-tenyésztési föl- ügyelőséghez szederfa hiánya miatt a már kikelt selyem-hernyókat. A szederfák szaporítása úgy a hatóságoknak, mint magánosoknak is kiváló gondoskodásuk tárgyát képezi s bízvást remélhetjük, hogy a selyemtenyésztés megyénkben, már csak a kiváló szakértelemmel működő selyemtenyésztési fölügyelőség közelségénél fogva is, az inproduktiv népesség arányát csökkenteni s egyes családokra nézve megbecsülhetlen, számottevő jövedelmi forrást fog képezni már a közel jövőben. Halászat. A halászat Baranyában közgazdaságunknak egyik fontos ágát képezte már a múltban s képezi jelenleg is. Magda Pál szerént e század első tizedében csak Batina községben 80 czéhbeli halász volt; Bellye mellett nagy viza-halászatok voltak s néha 25 mázsás vizát is fogtak. A halászat jelenleg megyénkben a legtöbb halászati jog-tulajdonos által bérbe van adva. A bérleti rendszerből kifolyó kizsákmányolása a halállománynak s a folyó-vizeknek töltések által való szabályozása, a mennyiben elvette a hal ivásához nélkülözhetlen sekély parti vizeket, akadályozóig hatottak halállományunk szaporodására. E mellett mesterséges haltenyésztésünk ma sincs. A halak ennek következtében, különösen a Dunában erősen megfogytak. E bajon az 1888. évi XIX. t.-czik értelmében való segítés czéljából 1895-ik évben Mohácson a halászati jog-tulajdonosok Mohács székhelylyel „Dunaszekcső-Drávatoroki dunai halászati társulat“ czím alatt társulattá alakultak. A társulat területe csupán az „élő“ Dunán van, összesen 9722 k. hold 1441 négyszög-öl. A zárt vizeknek nyilvánított halászat nem tartozik a társulathoz. Az alapszabályok egyik sarkalatos pontja, melyben kimondatik, hogy a tagok csak is az üzemterv korlátái közt gyakorolhatják jogaikat úgy, hogy a köznek ne váljék hátrányára. Minden 100
