Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
554 KÖZGAZDASÁG. A selyem-tenyésztés föllendülése hazánkban 1765-ben kezdődött Mária Terézia gondoskodása folytán s megyénkben a selyem-tenyésztés csakhamar újra éledt. Papanek, a múlt század utolsó negyedében Pécsett megjelent művében említi, hogy maga a megyei hatóság buzgólkodott a selyem-tenyésztés emelése körül; eperfa-magvakat és csemetéket osztott ki ingyen a megye lakosai közt s a múlt század végén már csaknem minden községben számos szederfa nyújtott táplálékot a selyem-hernyóknak. E század legelején a Pesten 1841-ben megjelent „Történeti Tudományok“ adatai szerént a megyei hatóság kebelében a selyem-tenyésztés előmozdítására külön választmány alakult s az évi selyemtermelés 67 mázsára rúgott. A selyem fonalat Sporer Bálint, a horvátországi véghatár selyem-tenyésztésére fölügyelő dolgoztatta föl pécsi selyem-gyárában, melyet 1810—1812-ik év körül 500 orsós sűrítő vei, három selyemszövőszékkel létesített. Spórer Bécsből egy selyem-festőt is hozatott. A selyemgyárban kitanított szegény leány-munkásokkal különféle szinü, kiváló jóságu és szépségű tafota és levantin készült. Sporer elöregedvén s gyára kellő támogatásban nem részesülvén, gyárát egy bécsi lakosnak adta el. A gyár a bérbeadás után szakértelem hiánya miatt csakhamar megszűnt. 1841-ben még évenként 6—7 mázsa selyemfonalat állítottak elő megyénkben. Legtöbb gubót termelt Siklós, Szent-Lőrincz, Dárda és Pécs-vidéke, Mohácson évenként mintegy 2—3 mázsára valót termeltek. A gubót a siklósi megyei selyem-gombolyító-ház váltotta be, mely még 1846-ben is föntállott; ez évben azonban már megyénk területéről csupán 2 mázsa tiszta selymet gombolyított. Kossuth Lajos szerkesztésében Pesten, 1843-ban megjelent „Jelentés az első magyar iparműkiállításról 1842“ szerént a selyem-tenyésztés terén kiváló helyet foglalt el Barthos Lajos, a siklósi és gyűdi uradalmak ügyésze, ki a vidéki parasztleányok által termelt selyem-gubókból évenként 60—80 frtot gombolyított és Herman János mohácsi selyemgyártulajdonos. 1850-ben megszűnt a selyemgubóknak a megye által történt beváltása s ez időtől kezdve selyem-tenyésztésünk terén pangás, majd hanyatlás állott be, mit egyébiránt az 50-es években európaszerte s hazánkban pusztított selyemhernyó-betegség is okozott. A selyem-tenyésztésnek a 60-as években a magyar kormány által történt fölkarolása következtében megyénkben is némi föllendülés volt észlelhető. A soproni iparkamara 1860/62-ik évi jelentése szerént 1862-ben Siklóson már ismét 1906 font selyem-gubót termeltek s a szederfák állománya a megyében 47.800 drb volt. A 60-as évek végén Pécsett egy szigeti-városi elemi iskolai tanító kitűnő szakértelemmel űzte a selyemtenyésztést s termelt sclyemgubóiért több ízben jutalommal tüntették ki. Hazánkban a selyem-tenyésztés újabb lendületet 1880 óta vett, mikor Bezerédy Pál, mint országos selyem-tenyésztési fölügyelő, meghívást kapott. Az ő intézkedése folytán mindjárt 1880-ban a pécsi tanító-képezde egy tanárát a selyem-tenyésztési szakismeretek elsajátítása czéljából a görczi
