Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
544 KÖZGAZDASÁG. csőt kiirtani, az állat megbetegülését 12 óra alatt a tulajdonosnak bejelenteni. Tilos legeltetési bárcza nélkül marhát a csordába befogadni s a marhát bármi módon bántalmazni. Szarvasmarha-tenyésztés. Állattenyésztésünknek egyik legjelentősebb ága úgy a múltban, mint a jelenben is a szarvasmarha-tenyésztés. Galgóczi szerént az 50-es években a Duna és Dráva szögében sok szép marha növekedett, számra nézve csak a Mecsek környékén volt kevés. Fényes Elek e század 5-ik tizedében szarvasmarháink létszámát 81.340 darabban mutatja ki. Az 50-iki összeirás szerént megyénkben 71.718 drb, 1870-ben 95.869 drb s az 1884-iki összeírás szerént 88.138 drb szarvasmarha volt. A rét- és legelő-föltörésen kívül szarvasmarháink megfogyását főleg az is okozta, hogy parasztbirtokosaink a borjukat ritkán nevelik föl, hanem mihelyt alkalmas vágás alá, eladják. Az 1870-iki adatok szerént szarvasmarha-állományunk a következő volt : bika 686 drb, tehén 37.784, ökör 15.705, 1—3 éves borjú 41.749 drb. Az 1884-ik évben foganatosított összeirás szerént pedig találtatott: tenyészbika 698 drb, tehén 39.348, ökör 10.197, tinó 6500, 1—3 éves borjú 31.355 drb. E számadatok is igazolják, hogy szarvasmarháink a jelzett másfél évtized alatti megfogyása az 1—3 éves borjuk számának csökkenésével van kapcsolatban. Faj szerént szarvasmarha-állományunk következőleg oszlott meg : 1870 1884 magyar fajta 86.470 65.871 nyugati fajta 9.499 22.227 A nyugati fajú szarvasmarhának ez adatok szerént igazolt megszaporodása a mellett bizonyít, hogy kisbirtokosaink újabb idő óta nagy részben a nyugati faj tenyésztésére térnek át, mely állatokkal jobb árak érhetők el s e faj a könnyebb beszerezhetés mellett az istállózást is jobban elbírja. A magyar fajta szarvasmarhát nagyobb számban kiválóan uradalmainkban tenyésztik. Az 1884-iki fölvételből, a magyar fajta szarvasmarhából, parasztbirtokos kezén volt 84'66°/o, közép- és nagybirtokos kezén 15'34% ; a nyugati fajból parasztbirtokos tulajdonában volt 86T2°/o, közép- és nagy- bortokos tulajdonában 13,87('/o. A számadatok is igazolják tehát, hogy a parasztbirtokos kezén lévő nyugati fajú szarvasmarhák a magyar fajú fölött túlsúlyban vannak. Egy bikára esett 1870-ben 55 drb, 1884-ben 56'2 drb tehén, utóbbi évben 100 drb tehénre 33'65 borjú. Tenyész-apaállatainknak a tehenekhez való kedvezőbb arányát nagyban elősegíti a megyei gazdasági egyesületnek ama gondoskodása, hogy a községeket jó és olcsó tenyészanyaggal lássa el. 1889-ben az egyesület a 3000 frtos alapból 45 drb tenyészbikát vásárolt a községek részére. A bikákat részletfizetés mellett adták ki s a befolyt összegért folyton bikavásárlásokat eszközöltek.
