Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
494 MEZŐGAZDASÁG. bánság mezőgazdasági statisztikája Pest, 1855.) a Karasicza-csatorna kiásása által, melyet 18.800 öl hosszúnak tüntet föl, 5700 hold jó rét szabadult meg a viztől. A bellyei uradalom példáját a többi uradalmak is követték. Frankenburg Adolf szerkesztésében és kiadásában megjelent „Életképek“ (Pest, 1847. YI. köt.) említi, hogy 1823-ban a munkások, kik Batthyány Antal gróf akkori tulajdonos életében a siklósi uradalomban létező számos egészségtelen mocsár elpusztítása és kiirtása végett építendő csatornákon és töltéseken dolgoztak, hévvizre (harkányi) találtak. A dárdai uradalom szintén sok mocsarat szárított ki. B mocsárkiszárítások, vizlevezetések következtében nemcsak a mezőgazdasági terület nagyobbodott, hanem addig pihent föld kerülvén művelés alá, mely a magot bőven visszafizette : a mezőgazdasági termelés mennyisége és értéke is jelentékenyen emelkedett. Magda Pál szerént (Magyarországnak leírása Pest, 1819.) Baranyának áldott fekete földjén e század elején a legszebb búza s másféle gabona és kukoricza nagy bőségben termett, dohány is elég, de főképen a bornak volt nagy divatja Baranyában. A mocsarak kiszárítása folytán fölszabadult föld termékenysége nagy mérvben hozzájárult, hogy Fényes Elek 1851-ben megjelent geográfiái szótárában Bara- nyavármegyét hazánk ama boldog megyéi közé sorozza, hol ha az északi és nyugati részeket kivesszük, a trágyázásra vagy épen semmi, vagy kevés szükség van és mégis a belevetett magot 8—12-szeresen visszaadja. Mezőgazdasági, illetve a szemtermelés alá vett területünk terjedelme legutóbb a 70-es években megindult nagy legelőföltörés következtében nagyobbodott, mely azonban korántsem volt oly nagy mérvű, mint más megyékben, mert a mezőgazdasági területeknek közel felét tevő korlátolt forgalmú birtokokon a legelőföltörés csekély volt, mit bizonyít az, hogy jelenleg is — az uradalmakat nem számítva — községeink birtokában nagy terjedelmű legelők vannak. A filloxera-lepett szől- lők egyrészének szántás alá vétele 4 év előtt indult meg, ez azonban csekély jelentőségű — mintegy 7895 k. hold — sa szőllők fölújítása iránt is fölébredt tevékenység folytán már ma szünőfélben van. Az okszerű mezőgazdaság elvének alkalmazása a 60-as évekre tehető. Előbb a gazdaságok legnagyobb részét extensiv művelték az úrbéri fölosztás következtében dűlőkre osztott gazdálkodási rendszer szerént, melynél a fősúly arra volt fektetve, hogy minél kevesebb erővel és beruházással minél nagyobb területre terjedjen a gazdálkodás. Galgóczi említi, hogy Baranyavármegye népe még nem állt az 50-es években oly fokon a mezőgazdaság terén, mint a többi dunántúli megyék, de itt is volt számos jó módú gazda. Galgóczi ez általános képe azonban — mint maga is elismeri — csak kisebb gazdáinkra és általában közép birtokosainkra vonatkozik, kik 3—4 évtized előtt még primitiv eszközökkel s a régi, az utódokról maradt szokás szerént, határozott rendszer nélküli vetés-forgókkal művelték földjeiket, mert uradalmainknak és nagyobb birtokosainknak az intenzív gazdálkodásra való áttérése még az 50-es éveket megelőző keletű, mely nemcsak a gazdaságos befektetések
