Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
MEZŐGAZDASÁG. 495 ben s a föld termő erejének föntartására való törekvésben, hanem a művelési eszközök megválogatásában is nyilvánult. Nagyobb birtokosainknál a belterjes gazdálkodásnak jókor s egyre az okszerű gazdálkodás elvei szerénti növekvő mérvben való térfoglalásának köszönhető, hogy gazdasági fejlődésünk fokozatos haladás mellett a mai fokot elérte. Az intenziv gazdálkodás eredménye nagyobb földbirtokainkon követendő példát nyújtott előbb közép-, majd kisebb birtokosainknak is ; a példa utánzása főleg a 70-es évek óta általános lett megyénkben s nemcsak a kisbir- tokokon, hanem a törpegazdaságban is tapasztalható ama dicséretes törekvés, mely az ár-konstellácziók által előidézett válságos évekkel számolni tudva, a vetésforgóknak a gazdasági viszonyok által parancsolt beosztása a föld termékenységének kimélése által oly művelési rendszer okszerű megállapítására irányul, mely mezőgazdasági fejlődésünknek biztos és szilárd alapját képezi. Mezőgazdaságunk jelenlegi állapotára élénk világot vetnek az 1895. évi szeptember havában összegyűjtött mezőgazdasági statisztikai adatok, melyek egyértelmüleg konstatálják ugyan, hogy a filloxera-vész szőllő- birtokosaink túlnyomó részét tönkretette s a néhány év óta országszerte tapasztalható gabona-árak hanyatlása s a nehéz értékesítési viszonyok kisebb gazdáinkat válságos helyzetbe juttatta, hogy különösen nagy az ezek következtében beállott elszegényedés s a földbirtok telekkönyvi forgalma a pécsi és pécsváradi járásban ; ezzel szemben azonban mint, örvendetes jelenség a megye egész területére nézve kiemelhető, hogy a nagyobb minta-gazdaságok művelési módját a kisbirtokok és törpe gazdaságok tulajdonosai is mindinkább elsajátítják, földjeiket okszerűbben művelik, a vetőmagvak megválasztására nagyobb gondot fordítanak s tökéletesebb művelési eszközöket szereznek be, a mezőgazdasági munkáknak gépekkel és minél rendszeresebben való végzésére törekesznek, földjeiket erősebben trágyázzák s az egyoldalú szemtermelés fölhagyása mellett a takarmány-termelésre s ezzel kapcsolatban az állattenyésztésre nagyobb súlyt fektetnek. A szőllők rekonstrukeziója is ma már nagyobb mérvet öltött, az új telepítések iránt fölébredt kedv ma már oly általános és évről-évre fokozódó kedvező eredményekben nyilvánul, hogy a filloxera által okozott mezőgazdasági kalamitás a közel jövőben megszűnik. A mezőgazdaság hatalmasabb föllendülése s a mezőgazdasági érdekek hatályosabb gondozása várható méltán a mezőgazdaságról és mező- rendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-ezikktől, melynek rendelkezéseit a hivatott hatóságok mezőgazdáink jól fölfogott érdekének megfelelő gyorsasággal és pontossággal hajtották végre. A központi és járási mezőgazdasági bizottságok mind megalakultak. A mezőgazdasági bizottság megalkotta szabályrendeletét, mely szerént a bizottság czélja: a) a vármegye területén a mezőgazdaság összes ágait, állattenyésztést, földművelést, erdészetet, kertészetet, gyümölcstermelést, méhészetet slb. előmozdítani és fejleszteni; b) a mezőgazdák hitelviszonyait tanulmányozni s azok rendezésénél közreműködni; c) mezőgazdasági iparágak kezdeményezése és
