Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
MEZŐGAZDASÁG. 493 geri annyival is inkább, mert megyénk székhelye, Pécs mint a bégnek székhelye, sűrű érintkezést tartott fönt Törökországgal. A Mátyás halála után hekövetkezett belső villongások, a török uralom alatti háborúk következtében, melyeknek megyénk oly sokszor volt szintere, földművelésünk aláhanyatlott ; egyedül a szőllőművelés volt az, mely megtartotta előbbi jelentőségét főleg a nemcsak belföldi, hanem külföldi, első sorban németországi fogyasztás növekedése következtében beállott árak emelkedése folytán. A XVII. századra vonatkozólag mondja a „Történeti tudományok“ : „Tekintsük meg elsőben az emberiség ama táplálóját : a földmívelést. Igaz, hogy a sopronyi, pécsi s más polgárság remekül művelte s műveli szőllőit és ehben dicséretesen követi háborús- kori elődei példáját ; de már a mezei gazdaság egyéb ágait majd minden városaink az eddig divatozott közgazdaság elvei szerént űzték.“ A földművelés hanyatlásával karöltve járt az állattenyésztés nagyobb űzése. S ez természetes volt, mert míg a vetés a 3—4. század előtti har- czok alatt megsemmisült s a földművelő fáradságos munkájának semmi hasznát sem látta, addig az állatanyag a háborúk idejében is könnyen értékesíthető volt. Fessier említi (Die Geschichte der Ungarn und ihrer Landsassen. Leipzig, 1816.), hogy még a XVIII. században is a mezei gazdálkodás jobbára csak a belszükséglet kielégítésére szolgáló mérvben s ott lett inkább űzve, hol a föld csekély művelés mellett fölötte bő termést adott. Baranyavármegyében pedig a múlt században még kevés gabona-termelés alatt álló föld volt': Schvartner : Statistik des Königreichs Ungarn (Ofen, 1809.) czímű műve szerént az ecsedi, palicsi és kanizsai lápnál és mocsornál még nagyobb terjedelmű volt ama földterület, melyet a Dráva, különösen a csapadékos években, Baranyavármegyében zúgó hullámaival elborított. Az állattenyésztés épen azért, mint általában országszerte, megyénkben is, a földművelés fölé emelkedett s főjövedelmi forrást képezett a XVIII. században. Korántsem lehet azonban állítani, hogy a földművelés megyénkben a múlt században oly fölötte alacsony fokon állott, mint azt Fessier az egész országra nézve állítja, mert szerinte míg a magtárak általában még ismeretlenek voltak, addig Papanek baranyai egykorú iró hiteles adatai (Geographica Descriptio Comitatus Baranyensis. Qu.-Eccl. 1783.) Német-Bólyban egy 38 öl hosszú magtárról tesznek említést, melynek 199 ablaka volt. A múlt században már mindennemű gabona és egyéb mezei terményt termesztettek gazdáink ; búza, árpa, zab, tengeri, kender, len, lencse, borsó, bab rendes termények voltak. 1769-ben az „Almanach von Ungarn“ szerént Pécs határában szerencsés sikerrel a pamuttermelést kísérelték meg, melylyel azonban e század elején fölhagytak. A múlt század második felében honosodott meg megyénkben a burgonya-termelés, melyet Papanek „kenyérnövény“-nek nevezett. Földművelésünk nagyobb terjedelem-nyerése és föllendülése a múlt század utolsó tizedétől kezdődik, mikor a nagy terjedelmű bellyei uradalom a mocsarak kiszárítását s a víznek csatornákon való levezetését megkezdte. Galgóczi szerént (Magyarország, a szerb vajdaság s a temesi
