Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya közgazdasága
492 MEZŐGAZDASÁG. lünk. Horváth Mihály „Az ipar és kereskedés története Magyarországon a XVI. szazadig“ czímü művében említi, hogy a földművelést a szlávok és bolgárok kiváltképen a dunamelléki és német határszéli vidéken űzték. A frankok idejében megindult földművelés a magyarok bejövetele után, a vezérek alatt is csak nyert terjedelmében, a föld intenzivebb művelése állandó jelleget öltött s a szőllőműveléssel együtt mindinkább a nép fő-, a magyarok országlása első századaiban egyedüli foglalkozásává lett. Szent István a pécsváradi apátság részére tett adomány-levelében a monostornak 110 vinczellért, 36 földművest ajándékozott, mi minden kételyt kizáró jele annak, hogy a földművelés első királyunk alatt Baranyában már föllendült. Fessier szerént ez időben a pécsváradi apátsághoz 41 község tartozott, melyek számára 1116 hold föld lett kiszakasztva s a jobbágyok az apátságnak minden földterményből tizedet adtak. A magyar királyság első évtizedeiben megyénkben a földműveléssel maguk az apátság szerzetesei is foglalkoztak s kedveltették azt így meg jobbágyaikkal, minek annyival inkább meg lett a kedvező eredménye, mert e jobbágyak részére az apátság kiváltságokat nyert s a monostorból haszonnal értékesíthető s a föld művelésével járó fáradságot jutalmazó ismeretek szivárogtak ki a nép közé. Első László és Kálmán alatt a szerzetesek már fölhagytak a szántással, vetéssel s azzal az apátsághoz tartozott földeken is kizárólag a jobbágyok foglalkoztak. A fokozatos haladást a mezőgazdaság terén az Imre és Endre királyok uralkodása alatti zavaros idők sem akasztották meg; erre enged következtetni Horváth Mihály állítása, mely szerént a földművelés alacsony fokú volt, néhány dunántúti telepet kivéve, melyek közé hogy megyénk területe is tartozott, kétségen kívül áll, mert hiszen a földművelés a monostorok környékén állott a legmagasabb fokon az akkori viszonyok közt s a szerzetesek, közte a pécsváradi apátság szerzetesei is, szolgáltatták a jó példát s kedveltették meg a földművelést a világi urakkal még a XIII., XIV. században is. A földművelés emelkedésére a XIV-ik században a vásárok is jótékonyan közrehatottak, melyek már megyénkben is tartattak s melyek közvetítői lévén a föld terményeinek, a föld értékét emelték, minek természetes következménye volt a népesség által a mezőgazdasági művelés nagyobb fölkarolása. A vegyes házból való első királyaink alatt Baranyavármegyében már kőből épült gazdasági épületeink is voltak. Koller: Historia Episc. Quinque-Eccl. czímü művében említi, hogy Baranyánál (bizonyára Baranya- vár) egy udvar lakóházzal, gyümölcsössel, kőpinczével és gazdasági épületekkel 12 márkáért kelt el. A mezőgazdasági művelődésnek fő ága volt megyénkben a búza- és zabtermelés, első sorban pedig a szőllőművelés s az maradt egészen a XVIII. századig, bár valószínű, hogy az 1571. táján behozott dohány, s még inkább az 1611-ben délről a török tartományokból behozott tengeri, melynek termesztésére megyénk földje kiválóan alkalmas s ma is egyik főterményünket képezi ; Eargnyavármegyében jókor meghonosodott; a tép-
