Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
462 ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN. Jelentékeny javításokat tett a váron és templomon 1498-ban Zsig- mond püspök, a ki 1506-ban Sándor pápától kikéri Jakab benezés barátot s általa a boltozatokat kifesteti. A Jakab barát képeinek maradványa lehet az észak-nyugati torony legalsó osztályában fönmaradt freskófő, míg ugyanannak a toronynak fölső emeletén a levéltárban látható faldíszítmények a XVI. százév elejére vihetők vissza. A mohácsi csata után a törökök a várost felgyújtották, de a templom nem szenvedett. 1548-tól azonban, mikor t. i. Pécset a törökök elfoglalták, a vártemplom is majdnem százötven éven át az ő kezükben maradt. A nyugati kapu bélletein, a restauráczió előtt létezett török föliratok szerént székesegyházunk a török uralom alatt iskola volt s mint ilyet a törökök tiszteletben tartották, sőt 1631-ben egyik, villámtól sújtott tornyát kijavították. A törökök kitakarodta után 1690-ben német zsoldosok szállásoltak a várban s ezek a bazilikát is megrongálták, de Radonay Mátyás (1687—1703.) a megyei rendek segítségével ismét kijavíttatta, míg 1704- ben a kuruczok és ráczok Pécsre ütvén, az öldöklés és pusztítás közben a nagy templom is sokat szenvedett, sőt ez alkalommal a középhajó boltozata is beszakadt. Nesselrode (1703—1732.) püspök állíttatta ekkor helyre, de egyszersmind az egész templomot a XVIII. százév Ízlésében kiforgatta eredeti formájából. A főhajó közepén bejáratot vágatott az altemplomba, s ezzel áttörette az egykori kősátor padlatát, melynek romjai ott a régi lépcső alatt még tán épebb állapotban rejtőztek, mint a minőnek a legújabb bontáskor találtuk. Bizonyosan megújította ő ekkor magát az itteni lépcsőzetet is, s az alatta levő romokból aligha nem kidobatta az útban levő töredékeket. így kerülhetett néhány szobor-töredék, nevezetesen egy fehér márvány, bevésett körvonalú dombormű, u. n. relief en creux a templom padlására s innen a magyar nemzeti múzeumba, hol ma is őrzik. A főhajóból vágott új lejárat készítésekor egyszersmind a hajdani mellékhajókból levezető számos domborművel ékített lejáratok nyílása és az ezek mellett fölvezető igen keskeny lépcsők helyére is új stilellenes lépcsőzetet építettek a fölső templomba. Ekkor lett a nagy becsű szoborcsoportozatok nyílt mezeje mindkét mellékhajóban egy-egy sir-üregszerü lépcsőalja, melyekbe csak az altemplomból lehetett bejutni, míg onnan is be nem falazták. E két üreg közül a délibe helyezte aztán a képzelet Péter király sírját s hiába irta meg már Koller és Henszlmann ez üregek eredetét, a domború- művek ma is, még tankönyveinkben is, mint Péter síremléke szerepelnek. E százév elején a két déli torony közti tért, mint Koller rajzai mutatják, még nem foglalták el egészen kápolnák. A templomot szép formáiból még később vetkőztették ki. Ugyan is mikor a nehéz boltozatok már erősen szétnyomták a falakat, 1805-ben restaurálásához fogtak s csak 1827- ben fejezték be. De a Pollák által végzett erősítési munka kárba veszett; a főfalnak kihajlását semmikép sem akadályozhatta meg. Ilyen körülmények közt már Kovács Zsigmond püspök minden előkészületet megtett a restauráczióra nézve. Lippert József által elkészíttető a terveket, de idő
