Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN. 457 Egyetlen régi épületünkről, sőt valamennyiről összevéve, annyit nem Írtak még, mint e nagyszerű alkotásról, mégis Írott adatot eddig senkinek se sikerült e templom alapításáról fölmutatni. Ismeri már a megyében és az országban mindenki azt a Kézai Simon mester krónikásunk által föntartott, utána pedig minden krónikásunk által leirt szájról-szájra járó hagyományt, hogy Péter királyt Pécsett temették el, melyet (értsd: a székesegyházat), a mint mondják, ő alapított. (Quinque ecclesiae subterratus est, quam fundasse perhibetur.) E hagyomány tudományos értékéről azonban, még a legújabb restauráczió idején se lehetett tüzetesen szólani, mert a templom bontása alatt igen sok, nagy becsű építési és szobrászati maradvány került ugyan elő, csakhogy ennek nyugodt tanulmányozását sok akadály lehetetlenné tette ; sőt fájdalom, még ma sem engedi meg, úgy, hogy a mit e téren e sorok Írója tett, úgyszólván titokban, elég baj és költséggel tehette és részben még csak ezután fog másokra nézve hozzáférhetővé tenni. Mindenek előtt nyilvánvalóvá tette a régi templom megbontása és némely már akkor nyilvánosságra jutott fontos adat, hogy a hagyomány egészben és nagyban igazat mond, mikor a templom építését és pedig épen a napjainkig fönmaradt s az utolsó nagy újjáalakítás idején megbontott templomnak építését Péter királynak tulajdonítja. Erre nézve erős argumentumokat találunk magán az épületen, a bontás következtében napfényre jött épület-maradványokon. így 1882. évi julius 4-én a főfülke északi részén nagyszabású román ablak tűnt elő, melynek bélletén kilencz medaillon-kép volt látható. E falfestmények korát Szobor a XII. százév közepére, legfölebb annak végére helyezi. így a székesegyház e részének már száz évvel előbb kellett állnia, mint Iíenszlmann állítja. Még ennél is lényegesebb azonban egy másik körülmény, t. i. hogy a szentély a XII. százév közepe előtt már régen létezett, mert ekkor már, hogy az újonan kifestett templom több világosságot nyerjen, a régi kis ablakok helyett nagyobbakat vágtak a falba (Egyh. Műv. Lap. 1882. 247. 1., idézve Gerecze : A pécsi székesegyház, 1893. 26. 1.) Még ezeknél is többet beszélnek el nekünk azok a nagyszámú s igen változatos növényi díszítményekkel ellátott szobrászati töredékek, a melyek a főhajóból a fölső templomba vezető lépcső alatt, részben egyes pillérek fundamentumai, főkép pedig a csúcsíves kori diadalívnek padláson levő részéből, mint épület-anyag, sőt még a déli lejárat figurális domború művei mögül is, hová mint pótlókő került, napfényre jöttek. Schmidt építő-tanácsos és vele az egész építő-bizottság és a szakértők akkor e faragványos köveket egy hajdani úgynevezett nép-oltár mennyezetének (ciborium) tartották s ebből indulva ki Schmidt, a már kész építési tervet oda módosította, hogy a szanktuárium közepére szánt püspöki oltárt és oltársátrat a fölső templom elejére, előre hozta ; az itt kiemelkedő falhoz pedig a fölvezető lépcsőzet karjai közé, egy második kis oltárt állított, a mint ez ma is látható. Schmidtnek bizonyosan éreznie kellett a következetlenséget, mikor ide ezt a második, u. n. nép-oltárt
