Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
456 ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN. fölülete belül igen egyenetlen, s mint a szószék mögött látható, gömbölyű kövekből áll. Ilyen primitiv, de nem régi a boltozat se, mint ez a padláson jól látható. Ismeretes, hogy szent István maga se székesegyházakat, se plébánia-templomokat nem építtetett, hanem az előbbiek építésével megbízta a püspököket, a kik épen e czélból kapták a terjedelmes birtokokat és nagy jövedelmeket, az utóbbiakra nézve pedig úgy intézkedett, hogy minden tiz falu építsen közösen egy templomot. Ilyen tiz falu központja lehetett Mánfa is, melynek kis temploma többszöri átépítésben ugyan, de alaprajzában, úgy látszik mit se változva, napjainkig fönmaradt. Fölemlíthető még róla, a mit Haas Baranya leírásában (171. 1.) ir. Szerinte Klimó püspök 1756-ban végzett egyházi látogatásának irományaiban olvasható, hogy a mánfai templom falain még akkor falfestmények voltak ; sőt mikor Haas idejében a templomot renoválták, a vakolat alatt egy vörös ruhába öltözött barát képe tűnt elő. Mindez, valamint a fehér márvány és csúcsíves kapu arra vall, hogy az eredeti, kerek szentélyű, egy hajós templomocskát, melynek tán még diadal-íve is a régi, a csúcsíves kori építés idején a régi alapokon, mondhatni egészen újból építették és falait képekkel díszítették. Nem maradhatott azonban ránk ebből a csúcsíves kori építményből sem több, mint legfölebb a nyugati kapu és némely faltöredékek, a melyeket, mint említém, a múlt százév folyamán, minden esetre a törökök kiűzése után egészítettek ki olyan emberek, a kikben sokkal több volt a buzgóság mint az építési ügyesség, és a kik e mellett még építő-anyagért se mehettek tovább, mint a nem messze folydogáló patak medre. A Klimó-féle püspöki látogatás okmányaiból idézi még Haas, hogy e templom mellett egy Varsányi István nevű szorgalmas remete lakott. Aligha tévedünk tehát, ha azt hiszszük, hogy a remete búzdítására és személyes közreműködésével a falubeliek apraja nagyja egészítette ki a régi romokat mai sajátságos alakjára. Nem messze e templomtól más templom is állt hajdan, Írja tovább Haas, szent Imre tiszteletére, melynek romjaihoz az ő idejében (1845.) a hideglelésben szenvedők szoktak még zarándokolni ; de már nincs nyoma. Épen így hasztalan kercsnők régi templomaink közül még csak azoknak is nyomait, a melyeket ő, vagy forrásai romokban ismertek. Ilyenek a barátúri, állítólagos gót Ízlésű, falfestményekkel díszített, akkor még csak romladozó templom ; ilyen a széki, szakáli, (1485.) komlói, ligeti, pölöskei, szopoki, jánosii, kováczenai, egyházbéri, abaligeti stb., a melyek közül egyik-másik talán az Árpád-házi királyok idejéből ered ; és fölemlítésük legalább azért engedhető meg, mivel ezáltal egyik-másik részletes kutatás tárgyává lehet. Minket azonban ez a czél nem vezethetvén, áttérünk Baranyavár- megye és Magyarország egyik legrégibb Árpádkori építményének, a pécsi székesegyháznak rövid leírására.
