Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
454 ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN. bevontak s így azon a nedvesség még nem hatolt át, ma is jelentékeny festménytöredékek láthatók. Nevezetesen a boltozat közepén fehér alapon vörös kör és zöld koszorúba foglalva Krisztus görög nevének kezdő betűiből látni még valamit. Ettől négy ellenkező irányban a képmező keretein szalagokkal átfont zöld és vörös virágból négy csokor, melyeket két páva és két galamb őriz; míg a szabadon hagyott négy sarokban négy nagy kör alakú médaillon s ezekben egy-egy férfi és nő mellképe, a melyek közül egyet-egyet Henszlmann színes képein láthatunk. A négy sarokban ismét négy kisebb csokor áll a négyszög átlói irányában, míg a szabadon maradt teret mindenütt vörös virágú, zöld leveles gályák töltik be. Valamennyinek eleven színe a fehér alapról ma is igen kellemesen hat. Végre a belépővel szemben levő északi falon, melyet a levegő bebocsátására szánt nyílás tör át, vörös, narancs és zöld szalagból álló félkör ív alatt Péter és Pál apostolok fölemelt jobbjukkal mutatnak a nyílás fölé festett Krisztus-monogrammra. A képmezőt itt is szalagfüzérek és növényi ornamentumok díszítik. A bejárat falán a szintén vörös és narancs párhuzamos szalagokkal határolt kép mezőn csak zöld növény-díszítményt találunk. E festmények összefüggő értelmét e helyen nem vizsgálhatjuk. A Noé bárkájának, Jónás képének, a galambok, pávák és a többi mind jelképes értelmű ábrázolásnak összefüggő értelme Henszlmann magyarázatai szerint ez lehet : „A ki hisz és megkeresztelkedik, üdv özük, s ezt el is fogadjuk. Annyival inkább, mert az elpusztult festmények tárgyát úgy sem állapíthatjuk meg. E sirkamara fölött egykor minden esetre kápolna állott, melynek falaiból egy rész a sirkamara boltozatán fölül kiemelkedve előjött, de a hatvanas években végzett vakolási munkák alkalmával tudatlanságból lehordták. Épen úgy pusztultak el a falak összes falképei és pusztulnak már a boltozatéi is szemünk láttára, mivel a falakat körülásás és kiszárítás helyett három méter vastag földréteggel borították be. Más ilyen és hadászati, sőt magánépület is bizonyosan maradt főn a római korból a honfoglalás koráig Baranyavármegye területén több is ; de ma ezekről, kivévé a római utak maradványait, fájdalom, semmit se tudunk. Pécsett a kórházzal szemben, a régi várfalban egy kapu íve látható, a melyet Haas római építménynek tart; ez azonban csak római téglákból készült, késő középkori építmény. A legnevezetesebb adat a honfoglalás kori építkezésre Baranyavármegye területén mindenesetre az a Conversio Carantanorum czimü könyvecskében kiadott és sokszor emlegetett adat, a mely szerént a salzburgi érsek, kinek egyházi hatósága a mai Baranyára is kiterjedt, 852-ben Pécsett, ad Quinque Basilicas, templomot szentelt föl. Erre nézve áll, ha még igaza volna is Salamonnak, ki ez adat hitelességét megtámadta, hogy itt a mai székesegyház helyén és környékén, már a honfoglalás idején, keresztény templom állott; sőt esetleg több is, tán öt, habár kisebb,
