Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

453

ÉPÍTKEZÉS BARANYÁBAN.

Páratlan becsűvé tették e kis épületet ritka szép és fölfedezésük idején elég ép falfestményei, melyeket akkor Koller az ő korától telhető, pontos szines rajzokban kiadott. E falfestmények a folyó százév folyamán már erősen megrongálódtak; de azért Henszlmann még egy részöket, habár kissé túlzóan eleven színezésű, de hűen rajzolt képekben újból kiadhatta. Ma már azonban, a Henszlmann helyes tanácsainak visszautasítása következtében, a falakról valamennyi s a boltozatról is jó részük a vakolattal együtt lehullott, elmáliott és végképen megsemmisült.

E képek tanulmányozásában tehát ma nagyrészt kizáróan a Koller és Henszlmann szines rajzaira vagyunk utalva. Ezekről tudjuk, hogy a

A földalatti sirkamara.

sirkamara mindkét, keleti és nyugati hosszfala három-három vörös, fehér és sárga festett keretbe foglalt négyszögü mezőre volt osztva, melyek közül két-két szélső egyenlő szárú, a középső pedig mindkét falon hosszúkás négyszögü volt. A nyugati falon Koller egy rongált, három ifjút, talán a keleti bölcseket, vagy Dániel és társait ábrázoló alakot és Noét bárkájában látta és rajzolta le. A középső kép már az ő idején hiányzott. A keleti fal három képe közül azonban már Koller is csak a hajóból kidobott és a hajó mögött a töklugas alatti Jónás próféta képét láthatta. Mindezekből ma már úgyszólván egy tenyérnyi kép se létezik. A dongaboltozaton azonban, melyet a hatvanas években vízhatlan burkolattal