Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. 437 lyozták Webert; atyja akarata előtte parancs lévén, saját vagyona pedig — melylyel magát a festészetben kiképezhette volna — nem lévén : a 32 éves, lelkében önmagával küzdő férfiú már-már lemondani kezdett álmairól. A sors azonban úgy akarta, hogy fölszabaduljon atyja rideg elhatározása alól. Az öreg Weber 1862-ben rövid szenvedés után kimúlt. Weber X. Ferencz régi törekvése ekkor a megvalósulás stádiumába lépett. Atyja üzletét csakhamar pénzzé téve — gyászszal szivében — útnak indult, hogy életének hátralévő idejét a múzsának szentelje. 1862. év nyarán Münchenbe utazott, hogy a festőművészetben magát kiképeztesse. A képző művészeti iskolafolyam bevégzése után beutazta a külföldet s különösen Olaszországban töltött hosszabb időt. Minden pénzéből kifogyva, Münchenben telepedett le. Ez időben festegette jeles képeit, melyeket legnagyobb részben külföldön értékesített. Weber X. Ferencz kiváló tehetségének bizonyítékát képezi ama körülmény is, hogy nehány évi működése után a müncheni képzőművészeti intézet tanárává nevezték ki. Művei közül, melyek hozzánk is eljutottak, fölemlítendő: Szigetvár vég- perczeit ábrázoló, nagy hatású képe, melylyel európai névre tett szert. E kép annak idején Pécsett is ki volt állítva. Igen szépek ama képei is, a melyek József főherczeg fiainak, Józsefnek és Lászlónak Pécsett megörökített első ágyulövéseit ábrázolják. E képeket a város polgármesteri hivatalában helyezték el. A pécsi budai külvárosi közsir- kert kápolnájában is van egy Madonnaképe, a melyet szülői emléke iránti kegyeletből festett. Néhány festménye az Aronffy-család birtokában van, melyekkel időnként Aronffy József, városi volt pénztárnoknak, mint legmeghittebb barátjának kedveskedett. A magyar kormány is tudomást véve Pécs szülöttének jeles képességeiről, 1886. évben egy oltárképet rendelt meg nála a temesvári templom részére. E szent-háromság kép volt az ő „hattyu-dala“, a melyben a művészi kivitelnek kiváló képessége összpontosult; sajnos azonban, e művét teljesen be nem fejezhette. Távol hazájától, távol szülővárosától, 1887. évi deczember hó 28-án jobblétre szenderült. A müncheni temetőben egy kis sírkő jelzi művészünk nyugvó helyét. A jeles művészt egész életén át a szerénység jellemezte s ez az oka, hogy művei általánosabb föltünést nem keltettek. Tagja volt a müncheni magyar egyletnek s mindig büszkeséggel említette, hogy ő magyar. Hét nyelven beszélt. Különös előszeretettel viseltetett a régiségek és műkincsek iránt, a melyekből nagy gyűjteménye Weber X. Ferencz.
