Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Közművelődési rész

4.36

IRODALOM ÉS MŰVÉSZET.

ez alkalomakkor egyszer a második s ötször az első dijat nyerte el. Versenyzett a következő helyeken : Debreczenben 1868-ban elnyerte az I. díjat (ezüst serleg). Nagyváradon 1872-ben a II. díjat (hölgyek albuma) nyerte el. Kolozsvárott 1874-ben az I. díjat (ezüst kupa) érdemelte. Debreczenben 1882-ben az I. díj (ezüst billikom) lett orsztályrésze. Miskol- czon 1884-ben a minta-dalárdai I. díjjal (ezüst koszorú) tüntették ki. Budapesten 1892. évben az I. díjat (Liszt Ferencz tömör ezüstből készült mellszobra) nyerte el.

Működését a legfölsőbb helyen is figyelemmel kísérik, mit őfölsége I. Ferencz József apóstotoli királyunk többször tett kitüntető kegyelmes kijelentése s legutóbb Hoffer Károlynalc, mint a pécsi dalárda karnagyának a koronás arany érdemkereszttel történt földíszítése bizonyít.

Említést érdemelnek a „Pécsi dalárdau mellett a „Pécsi dalkoszoru“ és a „Polgári daloskor11, mint a dal lelkes művelői.

A vármegyében minden nagyobb községben alakultak daloskörök, melyek nemes szórakozásképen foglalkoznak a dal tanulásával s a dal előadásával.

Festők és szobrászok.

Ha nem is dicsekedhetünk a művészek neveinek és alkotásainak hosszú sorozatával ; mégis büszkén hivatkozhatunk néhány névre és maradandó becsű művészi emlékre, a mely Baranya nevével függ össze. Nem egy jeles művész nevezi szülőföldjének Baranyát s nem egy jeles művész élt e földön, a ki sikeres alkotásaival megörökítette nevét.

Hogy a régi korban kik foglalkoztak a képző-művészetekkel, erre nézve nincsen följegyzésünk; csak a jelen század festőiről és szobrászairól tehetünk itt említést.

Legnagyobb nevű festőnk Weher X. Ferencz volt, a ki 1829. már- czius 25-én Pécsett született. Atyja idősb Weher Ferencz kereskedő volt. Üzlete a mai „Arany hajó“-hoz czímzett szállodában állott fönt s a „Vörös pipához“ volt czímezve. Anyja, Csecselics Terézia nem sokáig áraszthatta el szeretetével életképes magzatát ; mert alig hogy életet adott neki, elragadta őt a halál. Az anyátlan árva az özvegységre jutott atya gondos ápolása mellett növekedett föl. Iskoláit Pécsett végezte. Atyjának az volt óhaja, hogy egyetlen gyermeke a kereskedői pályára lépjen; miért is őt már kora ifjúságában a „Vörös pipához“ czímzett üzletben alkalmazta. E pálya azonban nem elégítette ki a törekvő ifjú lelki vágyait; fönkölt szelleme s kiváló tehetsége eszményibb dolgokra indították tevékenységét ; a festőművészet iránt érzett hajlandóságot. Igazi művészi erő és eredetiség jellemezte Weber X. Ferencznek már ama rajzait is, melyeket mint serdülő ifjú készített. E körülmény fölkeltette Nácliod, az 1895- ben Pécsett elhalt festő figyelmét, ki őt magához hivatta s a festészet alapismereteire oktatta. Czéljai elérésében azonban a körülmények akadá-