Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
380 T A N Ü G Y. Szent István király idejétől, tehát a kereszténységnek honunkban való megalapításától kezdve, Pécsett nem csak székeskáptalan, hanem nagy számmal szerzetházak keletkeztek, melyek a hittudományok művelését s a papi szellem gondozását föladatul tűzve, mindmegannyi papnevelő anyaintézetek gyanánt voltak tekinthetők. A Nagy Lajos király által Pécsett alapított egyetem' V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-én kelt megerősítési oklevele értelmében, bár studium generale czímmel ruháztatott föl, mégis a hittudományok nyilvános előadására jogosítva nem lett. E sajátszerü intézkedés kettős okban leli magyarázatát, t. i. hogy egyrészt a gondosan őrzött liitegység annál könnyebben megőriztcssék s másrészt, hogy régi hithűségük miatt, a hittudományok nyilvános előadására jogosított egyetemek e kiváltságukban újabb engedmények kibocsátása által csorbát ne szenvedjenek. Mikor végre a trienti zsinat (1545—1563.) XXIII. ülése 18-ik fejezetében elrendelé, hogy lehetőleg minden püspöki megyében kisebb és nagyobb papnevelő-intézet létesíttessék, hazánk nagy részében, nevezetesen a pécsi püspöki megyében is, a török járom alatt lévén, e rendelet foganatosítása legyőzhetetlen akadályokba ütközött. Csakis Nagy-Szombatban sikerült ez időben Szelepcsényi György esztergomi érseknek papnevelő-intézetet fölállítani, mely csakhamar központi papnevelő-intézetté bővíttetvén ki, az összes magyarországi megyéket, a mennyiben az akkori viszonyok közt lehetett, ellátta papokkal. Ily körülmények közt nemcsak a papok száma fogyott nagy mérvben, hanem a püspöki székek is nagyrészt üresedésben lévén, azok gondozása idegen, távollakó püspökökre bízatott ádminisztrátori czímmel. Baranya és Somogy megyékben 1678—1681. évig egyetlen pap se volt. Végre a törököknek hazánkból 1686. évben történt kiűzetése után, az egyes püspökök serényen fogtak egyházmegyéjük megújítása művéhez. Ugyanekkor Pécs nagynevű püspöke Radonay Mátyás, káptalanéval egyetértve elhatározá, hogy a tized-jövedelméből évi 5 ezer frt oly czélból gyüjtessék össze, hogy idővel az egyházmegye igényeinek megfelelő nagyobb szabású papnevelőt létesíthessenek. Hogy mily nagy volt a török iga lerázása után is, kivált megyénkben, a paphiány, élénken megvilágítja Radonaynak 1700. április 22-én Kecskeméthy Jánoshoz, nagyszombati társához irt levele, melyben fölpanaszolja, hogy a pécsi megyében 163 plébánosra volna szükség, de nincs mód e hiányt pótolhatni, sőt még Nesselrode Ferencz gróf pécsi püspök idejében 1714. év márczius havában Pécsett tartott megyei zsinaton sem történt intézkedés a papjelöltek kiképeztetése ügyében. A papnevelő fölállítása előtt a pécsi egyházmegye papjelöltjeit Gráczba, Nagyszombatba, Loretto, vagy Romába küldötte hittani tanulmányaik elvégzése czéljából. Ezek utazási s ellátási költségeit a papnevelő által őrzött régi számlák érdekes adatokkal tüntetik föl. De a bölcsészeti tanulmányok legalább is már 1740. év óta Pécsett rendes tanárok által
