Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
322 T A N Ű G Y. Féos szab. kir. város népoktatás-ügye. Pécs szab. kir. város, a mint hajdan hazánk délnyugati részének legnagyobb és legvirágzóbb városa, a magyar kultúrának leghathatósabb terjesztője volt, úgy ma is, évszázadok nehéz és kínos küzdelmei után, előkelő helyet foglal el hazánk kulturális törekvéseiben, mely helyre e várost úgy kies, regényes fekvése, mint iskolai és egyéb kulturmissziót betöltő intézményei méltóvá tették. Pécsett hihetőleg az első püspökséggel alapítottak iskolát, mert már Bonipert 1008-ban Fulbert karnoti püspöktől Francziaországból kérte magának megküldetni Priscián nyelvtudományi munkáját, a mi Pécsett létező, vagy legalább akkor létesittetni tervezett iskolára enged következtetni. Pécs városában 1322-ben 50 kanonok és 300-nál több pap volt. Hol annyi pap és szerzetes volt, ott iskolának is kellett lenni. A városi iskolákról azt mondja Toldy Ferencz, hogy hihető, misze- rént legalább a XV. században valamennyi város el volt látva iskolákkal, mert hisz Prázmáron, az erdélyi szászok egy csekély helységében is volt városi iskola, kellett tehát lenni a nagyobb helyeken is. A tanítók a fáréi iskolákban a plébánosok, a városi iskolákban világiak voltak. A török világban Makár bőkezűségéből, ki a városnak a török uralom alóli fölszabadításakor mint vezérkari tiszt tűnt ki, elemi iskolák emelkedtek Pécsett. A török hódoltság szomorú napjaiban Pécsett is, mint az ország mindama helyein, melyekre a török véres keze nehezedett, az igaz hit világával kialudt a tudományé is. 1543-ban a régi Pécs megszűnt élni. Polgárai, papjai, tanítói tanítványaikkal együtt elvesztek, vagy elmenekültek s így a katholikus iskolák Pécsnek a török által történt megszállása után csakhamar végkép elenyésztek. Istvánffy Írja ugyan, hogy 1552-ben Illicinus Péter esztergomi kanonok tétetett volna Pécsre iskola-igazgatónak, de ez iskolának egyéb nyomaira épen nem akadhatni. Ha igaz is Istvánffy állítása, nem soká virágozhatott az említett intézet. Az első reformátoroknak a XVI. század elején már volt Pécsett iskolájuk. Régibb adatainkból legfölebb csak a tanítók neveit és fizetését ismerjük, de a tanulók számáról és a tanítás tárgyairól stb. nem találunk az iskolát illető közelebbi részleteket. Ama helyen, hol most a belvárosi községi elemi fiúiskola áll, a XVI. század végén, a mikor még Pécs alig szabadult meg a töröktől, a jezsuiták szerény hajlékot emeltek, mely lakóhelyül és iskolául szolgált s összekapcsolták a lelkészkedést a tanítással. 1694-ben Széchenyi György prímás a pécsi jezsuitákat ünnepélyesen beiktatta, hogy a népnek Isten igéjét hirdessék és az ifjúságot a tudományokban oktassák. 1787 körül nőneveléssel foglalkozó apáczák is voltak Pécsett. A belvárosi népiskolán kívül, melyről alább bővebben lesz szó, már a jelen század elején a külvárosokban is találunk u. n. „triviális“ iskolát .
