Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Közművelődési rész
T A N Ü G Y. 317 ügyével, a min nem is lehet csodálkozni, mert oly elemekből áll, kik túlnyomó részben annyit értenek a tanítási ügyhöz, mint a hajdú a harangöntéshez ! És épen ebben rejlik egyik főoka falusi iskoláink fejletlenségének és hátramaradottságának. A Baranyában fönnállott megyei iskolatanács sokkal kevesebb sikerrel működött, mint a mennyit tőle vártak, minek oka az, hogy csak negyedévenként tartván ülést, a hozzá utalt ügyek későn nyertek elintézést ; de a tanács tagjai is kevés érdeklődést tanúsítottak, úgy, hogy a tanács állandó 44 tagjának gyakran alig harmada, vagy fele jelent meg s ezek nagy része a megye székhelyén lakók közül került ki. E megyei iskolatanács 1877. február 12-én tartotta búcsú-ülését. MegyénKÍskőTáinak alapítási ideje legnagyobbrészt a múlt századra esik. Van azonban sokkal régibb keletű iskola is, de miután a népoktatásügyet csak Mária Terézia alatt rendezték, így a népiskolák ez időben kezdtek nyilvános társadalmi jelleget ölteni ; a közfigyelem is inkább ez időtől fogva fordult feléjük s innen van, hogy sok, igen régi iskoláról csak ez időtől vannak, ha nem is mindig Írásbeli, legalább emlékezet, vagy hagyomány szerinti adatok. Alapíttattak főleg a hitközségek, egyházi hatóságok és uradalmak által felekezeti jelleggel, mely jelleg az 1868-iki népoktatási törvény életbelépte által némely helyen megváltozott. Az iskola-épületek, néhány községet kivéve, igen szerények, sőt némely helyen czélszerütlenek. A legtöbb iskola utóbbi időben cserépzsindelyes tetővel, szilárd anyagból készült; de itt-ott találunk még szalma-fedelű viskókat is. A tanító lakása majdnem mindenütt az iskola-épületben van. A községi és róm. kath. iskolákat kivéve, egy-két helyen az iskola a pap-tanító lakásán van. A tanítók lakása legtöbb helyen elég tisztességes és kényelmes. Az 1868-iki népiskolai törvény életbeléptetése előtt alig volt néhány községnek iskola-vagyona, de a hivatkozott törvény 39. szakasza értelmében ma már 60 helyen találunk ilyen czímen ingatlant, vagy készpénzt. E vagyonok részben egyesek kegyes alapítványaiból, részben a fekvősé- gek utáni bérösszegből és a tanulók iskola-mulasztási birság-pénzeiből származnak. Tanulói ösztöndíjjal csak elvétve találkozunk. Az iskola- föntartási költségeket vagy a község, vagy az iskolát föntartó felekezet, illetőleg a kegyuraság viseli. Az iskoláknak azok föntartóin kívül csak kevés községben vannak jóltevői, a kik a tanító csekély jövedelmének gyarapításához hozzájárulnának. Ezek többnyire az illető kegyüraságok, továbbá olyanok, kik a tanulóifjúság serkentésére kisebb-nagyobb összeget adományoznak, vagy pedig azokat ruházattal, tanítási eszközökkel s egyéb ajándékokkal ellátják. Az iskoláknak a kormány által tanítási eszközökkel való ellátása mindenkor üdvös hatással volt. Az iskolák fölszerelése kezdetben, a régebbi iskolai viszonyokat tekintve, természetszerűleg igen primitiv, sőt egyes helyeken teljesen hiányos volt. Egypár helyen a nemrég múlt időkig is közönséges falusi korcsmái asztalokon és lóczákon kívül minden egyéb fölszerelés, bútorzat hiányzott. Volt olyan község is, hol az iskolás-gyermekek háromlábú kis
