Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 309 Az új menyecske pedig felkészül s a nyoszolyó-leánynyal a templomba megy misére és áldásra. Az új házaspár egy évig nem alszik a közös szobában, hanem a kamarában. A fiatal menyecske egy évig maga söpri a házat, konyhát, kamarát, hord vizet, leoldja naponként az egész ház férfi-tagjainak a bocskorát s minden szombaton megmossa azok lábait s ezért egy évig nem is lesz „redusa“ (soros, napos) s így se főz, se süt. Az özvegyek esküvője a lehető legegyszerűbb. Reggel gyónnak és mise után megesküsznek ; még tanukat se visznek magukkal, hanem felkérik a tanítót és az egyházfit. Esketés után elmennek munkára. A duna-vidéki sokaczoknak is csak úgy meg van a babonájuk, mint a többi köznépnek. Hiszik az ördöngös dolgokat. Van javas-asszonyuk, kuruzsló banyájuk is, a kit „vracsará“-nak neveznek, ez végzi a hókuszpókuszt, ez babonázza meg az embereket. Az izsépi „vracsara“ annyira hires, hogy még a szomszéd vármegyékből is fölkeresik. Legvégül bemutatunk a duna-vidéki sokaczok népköltészetéből néhány kedvelt dalt, melyet a jókedvű fiatalság szokott dalolgatni, I. Gusta suma cl si puna lada, Sero moje jós punije jada. Da je papira, kolik domovina, Da je pero, kolik Serajeva, Da je tinta, kolik morje Jós k’tomu tri mlada pisara, Pa da pisu tri godina dana : Nebi mogli izpisati jada ! Sűrű erdő de tele vagy árnyékkal, De a szivem még telibb van bánattal. Ha volna akkora papir, mint e hon, Ha volna toll, oly nagy, mint Szerajevó, Tinta, mint a tenger, a mely áradó, Ehhez három ügyes ifjú leiró S ezek három évig Írnának folyton : Még se tudnák leírni nagy bánatom! II. Néma take Iule, Nema take bule U cara ! Nincs olyan pipája, Nincs olyan babája A császárnak ! Kó sto ima lulu Kó sto ima bulu Selim bég AT Selimu sada Íz cárévá grada Stize gost : „íz ovog pehara Pij u zdravlje cara, Selime !“ Selim oci sklopi Zlaton pehar popi Do kapi. Silno srce stego Pa zamisljen lego Na dusek. Zapalio lulu Poljubio bulu Pa umro, A milyen pipája A milyen babája Van Szelim bégnek ! Hej ! de Szelimhez most A császári várból Vendég érkezett : „Ürítsed e pohárt S köszöntsed a császárt Óh Szelim ! Szelim szemét hunyja Az italt kihajtja Egy cseppig. Szive összeszorul S elaléltan borul A párnára. Meggyujtja pipáját, Csókolja babáját És — meghal.
