Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

310

BARANYA NÉPEI.

III.

Mila moja, gdi si sinod bila ? Majko moja u basti sam bila.

Mila moja, sto si tam’ radila ? Majko moja, ruzicu sam brala. Mila moja, kome si ju dala ? Majko moja, dragom saru >j,n dala. Mila moja, voda ga adnela !... Majko moja, k’mcni ga donela.

Hol voltál az este édesem ?

Oda lent, anyám, a kis kertben. Mit műveltél ott lent gyermekem ? Édes anyám rózsákat szedtem.

S kinek adtad a rózsát te lány ?

A kedvesemnek adtam anyám.

De hisz’ öt a viz elsodorta !... Igen anyám, de nekem hozta.

IV.

Ah ! moj Boze blagi ! Gdi l’je séd moj dragi '? Ih put putuje,

Ili vince pije.

Ako put putuje,

Sretno putovao,

Ako 1’ vince pije,

Na zdravlje mu bilo. Akíj 1’ drugu ljubi,

Od mene mu prosto,

Od mene mu prosto Od Boga prokleto !

Szerelmes Istenem !

Hol van a kedvesem ? Vagy messze utazik, Vagy borocskát iszik. Ha messze utazik, Kisérje szerencse,

Ha pedig bort iszik, Teljék benne kedve.

De hogyha mást szeret, Felejtsen el engem,

Én is elfelejtem — Verje meg az Isten !