Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
308 BARANYA NÉPEI. boldogok lenni?“ „Igen.“ — „Szerencsések?“ „Igen.“ — „Megelégedettek?“ „Igen.“ Erre megáldja őket és az ég bő áldását kéri reájuk. Ezután megtölti a poharat borral, iszik belőle és a vőlegénynek nyújtja, ki előbb kezet csókol, azután iszik belőle és megkínálja a menyasszonyát is. Ekkor fölkelnek s fölülnek a vendégek a kocsikra, a menyasszony kocsija megy ki legelőször az udvarból, utána a vőlegényé ; de mielőtt a vőlegény kocsija kiindulna, a kocsihoz jön a menyasszony apja egy kancsó borral, előbb ő iszik, azután megkínálja a vőlegényt, ki mikor ivott, visszaadja. Ekkor az örömapa a kancsót a kerekekhez vágja, jeléül, hogy a menyasszony végleg elhagyja az apai házat s ez a jel az általános indulásra. Útközben a vőlegény kocsija kikerüli a menyasszonyét és most már a vőlegény a vezető. A vőlegény udvarában legelőször a menyasszony száll le a kocsiról. A kocsitól a ház küszöbéig üres zsákok vannak leterítve a földre, ezeken keresztül kell neki a házba menni. A ház küszöbénél kap a házbeli nőktől két kenyeret, ezeket hóna alá veszi, úgyszintén mindegyik kezébe egy borral telt kancsót, mindezt beviszi és a ház asztalára leteszi. A vendégek elfoglalják a főasztalt, a menyasszony pedig a nyoszolóval és társalkodónővel a számukra készített kisebb asztalt s így ülnek és mulatnak 1—2 óra hosszat. Végre a vőlegény leteríti szűrét a földre, letérdel reá ő és menyasszonya és most a vőlegény apja kérdi tőlük: „Akartok szerencsések, boldogok, megelégedettek lenni“ stb. ép úgy, mint az a menyasszonyi háznál történt. A menyasszony, vőlegény, násznagy, koma, dudás, csausz és néhány vendég elmennek a konyhából nyíló kamarába, ott a menyasszony lehúzza a vőlegény csizmáit és levet róla minden ruhát, az inget és gatyát kivéve. A vőlegény szedi le a menyasszony ruháit, az inget és övöt kivéve. Rövid időre kettecskén maradnak a kamarában s később már mint menyecske tér vissza férjével a szép sokicza. Ekkor fölteszik fejére a kapiczát, (főkötőt) s bevezetik a vendégek közé, kiket a menyasszony sorba csókol s kiktől pénzt kap. Ekkor már szabad neki járkálni, beszélni, fölszolgálni, sőt a tánczot a férjével ő kezdi meg. A táncz után behozza a menyecske az ajándékot, melyet magával hozott a liázbeliek és a vendégek számára. A házbeliek számára hozott ajándékok értékesek, a vendégeké egyszerű peskirből (törülköző kendő) áll. Az értékesebb ajándékoknál a násznagy kezébe vevén az ajándékot, fölkiált: „íme nézzétek e szép ajándékot, melyet az új menyecske az ipa, ezt a napa, sógora, sógorasszonya stb. számára hozott“, kik mikor azt átveszik, pénzajándékkal viszonozzák. Ezek végeztével következik a vacsora. A vendégek is szoktak ételt hozni ; ezt is föltálalják, megnevezvén mindig az illetőt, ki hozta és ekkor már a vőlegény és menyasszony is eszik-iszik a többivel együtt. Az új házaspár nem távozhatik a mulatságból addig, míg a vendégek mind el nem mennek, a mi rendesen virradatkor történik. A vendégek közül sokan reggel ismét visszajönnek a maradékra. Gazdagabb házaknál ily alkalommal elfogy 1 szarvasmarha, 1 sertés, 2—3 birka és 5—20 akó bor.
