Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 295 de ha beteg van a házban, akkor összejárják az egész falut egy darab száraz túróért ama hiedelemben, hogy attól a beteg meg fog gyógyulni. Most alig egy pár év óta kezdenek egyes sokaczok tehenet tartani fejés czéljából s hihető, hogy rövid idő alatt belátván annak hasznos voltát, a fejős tehéntartást megkedvelik. E nép becsületes, békés, vendégszerető, hanem bizalmatlan, különösen az úri osztály iránt és ha valaki bizalmát megnyerte, annak aztán kitárja szivét, lelkét a legőszintébben. Indulatos, heves, iszákos és ha valaki megsérti, nem egy hamar fele’di el. Szereti a magyart és a magyar nyelvet, habár csak egy pár szót ért belőle. Sokacz által elkövetett nagyobb lopás nem fordul elő, hanem holmi apróságot, vagy gyümölcsöt, ha talál, azt meglopja — úgy szintén ha virágot lát és nem fél attól, hogy rajtakapják, nem tudja megállni, hogy le ne törje és magát vele föl ne cziczomázza. Télen, mikor már virágot nem lát, zöld fenyőfa-ágacskákat lop és azt tűzi a kalapjára, vagy süvegére, a nő pedig bokrétába köti s azt a feje búbjára tűzi, ha leány, a hajához, ha asszony, a főkötőjéhez (kapicza). Úgyszintén nem tartja lopásnak az uradalomtól kötözésre használandó sást, vesszőt lopni, vagy kocsi-rúdnak való fát, mentségül azt hozván föl, hogy ez az elkülönítés előtt közös volt. E nép igen edzett és nagyon szereti a fürdést. Kora tavaszszal, mikor még nem csak a viz, de a levegő is hűvös, a sokacz-gyermekek már csapatonként fürdenek, a figyermekek is külön, a leánygyermekek is külön. A nők és leányok még a legnagyobb hidegben és hóban is mezítelen lábbal járnak a ház körül, térdig a vízben állva mosnak, a férfiak pedig kora tavasszal 3—4 óra hosszat halásznak a tapogatóval hasig érő vízben s úgy, hogy sokszor mikor haza jönnek a halászatról, a gatya megfagyva van rajtuk. Az ételekben nem válogatósak ; főtáplálékuk a kenyéren kívül a bab, burgonya, hagyma és paprika. Télen kétszer étkeznek naponta és pedig meleg ételt — reggeli 9 órakor és d. u. 5 órakor,— nyáron, vagy tavaszszal a nagy munka időben pedig egyszer, mikor este hazajönnek, a reggeli és ebéd a mezőn lévén, kenyérből, szalonna- és hagymából áll. Meleg ételük mindig ugyanaz : erősen megpaprikázott sűrű bab- és burgonya-leves csip- kedettel, vagy metélt tésztával, melyeket egy nagy tálban az asztal közepére helyznek s abból kanalaznak. Ünnepnap füstölt sertés-húst is főznek a bab- és burgonya-levesben. Marhahúst a szegényebb sokacz évekig nem eszik, de van neki baromfia, melyet szorgalmasan nevel, van füstölt sertés-husa, mert még a legszegényebb is öl évenként legalább egy sertést. Ünnepnapokon csibét, kacsát, vagy ludat öl, azt összeaprítja és paprikásnak megfőzi ; előbb a levesét eszi meg tésztával, azután a húsát külön. Nagyobb ünnepeken zsírban kisütött fánk-forma tésztát készít, vagy rétest. Ha nem jó a dió-, vagy mák-termése, akkora tökmagot lehéjazza,
