Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
296 BARANYA NÉPEI. mozsárban megtöri s ezzel készíti tésztáját. Kedvencz étele még a prósza (kukorieza-lisztből készült tészta). Patriarkális életet élvén, van néhol 7—8 házaspár is egy háztartásban, ezek aztán nagyobb ünnepek alkalmával tinót, sertést, vagy 2—3 birkát vágnak. A sertést a sokacz a legkezdetlegesebb módon öli ; mikor a sertést az ólból kiereszti, fejszével fejbe üti, megszúrja, vérét egy tálba ereszti s ebből tengeri kásával hurkát készít, azután ráteszi a sertést egy rakás szalmára s azt meggyújtja, s miután a sertés már eléggé megpörkölődött, a hátán fölbontja és az egész állatról lefejti a szalonnát, úgy, hogy még a sonkán se marad semmi, ezután a szalonnát, úgyszintén a húst is leszedvén róla, előbb a kalbásznak valót összeaprítja, jól megsózza és füstös levegőre akasztja, hol mindaddig tartja, míg csak el nem használja. A dályoki, izsépi, mároki és darázsi sokaczok még most is patriarkális életet élnek, úgy, hogy egyes házban 4, 6, 8 házaspár lakik közös háztartásban és egy szobában. Megválasztják maguk között a legidősebbet, vagy legtekintélyesebbet gazdának, a ki a ház vezetését intézi ; egyre bízzák a szőllőművelés kezelését, a másikra a földek művelését, a harmadik juhász, csordás, kanász stb. Minden nagyobb munka előtt előbb együttesen tanácskoznak s akkor a létrejött megállapodás szerént intézik a munkát. Minden termésből annyit tartanak vissza, a mennyi a ház szükségletére elégséges; a többit eladják, úgyszintén mikor szarvasmarhát, juhot, sertést adnak el, a bejött összeget egymás közt fölosztják s ebből szerzi be mindegyik magának a szükséges ruházatot a maga, felesége és gyermekei számára, ebből fedezi többi magánkiadásait. A lakodalmi, keresztelési és temetési költséget az egész ház közösen viseli, úgyszintén az adót is. A házi teendőket a nők végzik, valamint a kerti és mezei munkát, tengeri, bab-, burgonya-, paprika-, hagyma-vetést, kapálást, egyszóval a kapás-növények minden munkáját. Van köztük egy „soros“ (redusa) — minden nap egy másik— ez végzi a főzést, sütést és minden egyéb munkát, mely az nap a házban előadja magát, míg a többi sző, fon, varr. Még éjjel is fonnak, úgy, hogy néha alig alszanak egy-két órát. Minden nő saját férjét és gyermekeit gondozza. Ha a nők a mezőh dolgoznak, akkor a „soros“-nak kell még az ebédet is kivinni számukra. A férfi-gyermek, mikor az iskolát elhagyja, vagy kanász, vagy juhász lesz ; a leány-gyermek azonban otthon marad és folyton varr, hímez s készíti kelengyéjét — és csakis a nagy és sürgős munkaidőben megy ki a mezőre az asszonyoknak segíteni ; de a házi munkában, főzés- és sütésben nem segít, azt csakis mikor férjhez megy, kezdi tanulni. A leány kelengyéjét képezik : 10—30 drb ing, melyek közt van egy pár igen díszes és értékes, úgy hogy darabja 15—30 frtba kerül, 5—6 díszes kivarrású kötény (szoknyát nem kap, arról férjének kell gondoskodni), 3—4 öv, egy ünnepi, a többi hétköznapi, ha gazdagabb, ^földig
