Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

286 BARANYA NÉPEI. vöre. Míg a menyasszonyt öltöztetik, díszítik, sokszor mirtus-koszorú és hosszú fátyollal, addig a násznép mindkét háznál tánczol, mulat. Időközben fölküldik a vőlegény vőfélyét a másik házhoz, ki eként köszönt be : — Jó reggelt kívánok mindeneknek, kik e házban egybe gyülekez­tek. Engemot, mint vőlegény vőfélyét, követségbe küldtek, hogy kissé szét tekintenék, váljon miként állanak a dolgok. Kérdezném meg a nász­népet, kivált a násznagyot, hogy készen vannak-e már az esküvőre. Vin­nék küldőmnek biztos hirt felőle, mert mi tőlünk minden perczben jöhet­nek a menyecskék, kikérni a menyasszonyt, hogy tegye le szent esküjét. Kérem azért násznagy uramat szívesen, AÚssza hozzánk mi választ ád s mit izén ? Erre megüzenik, hogy a násznép itt is készen van, mire a vőlegé- nyes ház minden vendége víg zeneszó, dal kíséretében elmegy a meny­asszonyért, hol is az eddig szerepelt vőfély ekként szól : — Üdv e háznak először is ! Remélem nem csalódom, menyecskéink­kel amért jöttem, végrehajthatom. Kérni jöttünk a menyasszonyt, hogy esküdni jöjjön cl, vallásunk törvénye szerént a mi volt vőlegényünkkel. Ékesítsd föl koszorúddal szép menyasszony fejedet. Jöjj, hogy mátkád a templomban foghassa meg kezedet. Jöjj, hogy ott az Isten előtt tehesse­tek fogadást, hogy ti mindörökké híven szeretitek egymást. Erre a menyasszony kijelenti, hogy útra készen áll. Következik a búcsuzás, mit a menyasszony vőfélye tolmácsol eképen : :— Egy pár rövid szót intéznék mindnyájan ti hozzátok, ifjak, aggok, nők, férfiak, ha hogy meghallgatnátok. No hát zene némulj el, tárulj föl fül és kebel. lm így volt ez már kezdetben Istentől elrendelve s e ren­delet fönn áll ma is. Ki az, ki nem engedne e törvénynek kész szívvel, szívemelő örömmel? Igaz, hogy mikor a férfi nőt választ ki magának, többnyire egy szép viszonyt kell bontani az arának, elhagyván atyját, anyját, testvérét, családját s az elválás hogyan s miként eshetnék meg a nélkül, hogy a szív el ne lágyuljon és a szemek tükréből köny-harmat ne eredjen, bánat-eső ne csepegjen? Ugy-é, ha az élőfáról ága letöretik, vagy a díszlő rózsatőről virága lemetszetik : nedvet bocsát magából, mintegy szánakozásból. Most, hogy e családi fának egy ága letöretik, bárha innen hőn ölelő karok közé vitetik, fáj őtet nélkülözni, napról-napra nem látni. De mivel, mint előbb mondám, az Isten rendelése, a menyasszony Máriá­nak innen kell költöznie, bocsássátok el hát, kérlek szülők és szerelmesek. Ámde egy szives ölelés, csók és búcsúszó nélkül, mivel nem lenne illendő elvinni kelmétektől, ügyét hát én viselem, búcsúszavát így zengem : Jó atyám! e nevezetet most hallod utoljára szűz ajkimról lakodban, mert ezennel más házba költözöm szárnyaid alól. Ugy-é, hát megbocsátol, hogyha valamit vétettem egy- vagy máskor ellened. Hiszen ily gyarlóság nélkül egy halandó sem lehet. Most kebledre borulok, bocsánatért zokogok. Sze­rettél, a hogy egy apa szeretni képes lehet; mindent megtettél értem, a mit megtenni kellett, liáládatos is leszek irántad, a míg élek. Most me-

Next

/
Thumbnails
Contents