Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 287 gyek. Az Isten legyen veled! Helyettem az szeressen, menyei kincses házából bő áldás környékezzen, napod be ne boruljon, sőt fényesen ragyogjon ; szerencseforrás fakadjon, a hova mégy, utadon siker koronázza munkád, búbánat ne hervaszszon. Ez végső kívánatom, melylyel tőled búcsúzom. — Kedves anyám, szülő anyám, mikép váljak el tőled? Mikép tudjam nélkülözni megszokott tekinteted? Te ringatád gyengén bölcsőm, pólyáim kötözgetéd, te virrasztottál álmaimnál ! Szóval, te hintegetéd rózsákkal ösvényemet, boldogítva életemet. Most hát, kedves szülőm, oltalmam, mindenem, a kinek kebelén annyiszor pihentem, a ki éltet adtál nekem e világban, nagy gonddal neveltél az Ur oltalmában : Szüntesd könyeidet hullatni érettem, Isten tetszéséből, hogy másévá lettem. Köszönöm jó szülőm, a mit értem tettél, nem felejtem soha, hogy engem szerettél. Ha szerencse, ha a balsors követ engem, rólad, szeretett jó szülőm, soha el nem felejtkezem. Minden nap buzgón kérem fölséges teremtőmet, hogy bosszú élettel áldja meg szülőmet. — És a ki te velem egy kebelen függtél, általam bő szívvel szeretett jó testvér ! Ne búsulj, hogy most elválunk egymástól, hogy én búcsút veszek az atyai háztól. Jer karjaim közé, szerelmes testvérem, az Isten kegyelmét reád is hadd kérjem. Engedd el hát ellened tett minden vétkeimet, ezzel vigasztald meg szomorú szivemet. Áldjon, boldogítson, kérem teremtőmet, de te is no szűnj meg szeretni engemet. — Mielőtt hát végre új pályára mennék, mindenektől végre bocsánatot kérnék. Atyámfiái és ti rokon-sereg, ti értetek égő szivem fáj, kesereg. Oh, de keservesen esik elválásom, de ha meg kell lenni, legyen távozásom! Minden kedveseim, áldottak legyetek! Induljunk. Az Isten maradjon veletek ! Búcsuzás után megindul a menet az állami anyakönyvvezetőhöz ; innen a templomba. Elől megy a felbokrétázott két násznagy, utána két koszorús- leány — nyoszolyó — közt a vőlegény, ezek után két vőfély közt a menyasszony, ezek után a többi rokonság, a férfiak külön dalolva, boros palacz- kokkal kezükben, a nők külön csapatban. Közbül a czigány. Esküvő után ugyanezen rendben indul a menet vissza a menyasszo- nyos házhoz. Ott a vőlegény és násznépe külön válva visszamegy a vőle- gényes házhoz. Táncz és zene közben következik mindkét háznál a terítés s kezdetét veszi az ebéd. Násznagyok, vőlegény, idősebb vendégek, előkelőbb emberek külön asztalnál, nők külön asztalnál, gyermekek külön asztalnál étkeznek. Az ételek sorrendje a következő : kitűnő marhahús-leves, mely levesbe baromfit is főznek, utána hideg hús eczetes tormával, azután töltött káposzta, mely csupa zsírban úszó töltelékből áll, apró káposzta egy szál sincs, végre paprikás hús (pörkölt.) Jobb lakodalmakban pecsenye és különböző sütemények : mákos, diós patkó, rétesek, piskóták, sőt torták is szerepelnek. Ebéd után dal és táncz, természetesen folytonosan csárdás. Ma már néhol lengyelke, tipegő, sőt keringő is fordul elő. Délután 3—4 s 5 óra tájban — ez az évszakoktól függ — elmegy a násznép a menyasszonyért. A legtöbb helyen ekkor búcsúztatja a vőfély
