Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
27(i BARANYA NÉPEI. de vendégszerető és nem tolakodó. Természetes, kivételek, mint mindenütt, itt is vannak. Az itteni magyarság annyira lovagias, hogy a nők helyzete kitűnőnek mondható. Sok esetben közös birtokos férjével ; a családban a nő mindig az őt megillető tiszteletben részesül. A durva tettlcgességek ritkaság számba mennek. De .... a magyarság évről-évre fogy ! És épen e szép községekben — talán innen indult is ki — rettentően dívik az egy gyermekes rendszer. Ez abban áll, hogy az ifjú házasoknak — csaknem kivétel nélkül — 6—7 évi együtt élésük után születik meg az első gyermekük. Ha ez meghal, lesz másik. Ha leány, lesz még egy; de ha az első szülött fiú, akkor több gyermek abban a családban nem születik. Hiába ez ellen küzdeni; sem az elrettentő példák, sem a hatóságok ébersége, nem egy esetben szigorú föllépése sem használ ez ellen semmit. Viruló fiatal nők, az elkövetett bűn folytán, elhervadnak s száraz vázakká válnak ; mások elhalnak, bele halnak bűnükbe. A szörnyű példa nem riaszt, csak ideig-óráig. Egy-egy katasztrófa után több gyermek születik, azután elfelednek mindent, mindent. És ebben a férfiak is bűnösök. A társasélet szép és kellemes. A férfiak télen az erdőkben favágással, este boros-kulacsok és sonkák társaságában töltik az időt ; a nők varrás-, fonás- és egyéb kézi munkával. Napirenden vannak a disznótorok, névnapok, stb. Olvasó-egylet minden, községben van, a fiatalság ott szórakozik. Lapok igen sok házhoz járnak; az idősebbek otthon olvasgatnak. A nők az olvasó-egyleti könyvtárakat veszik igénybe. Csúzára „Képes Néplap“, „Gazdasági Néplap“, „Népzászlója“ stb. czimü lap közel 100 példányban jár. Az olvasó-egylet élez-, képes- és napi-, valamint szaklapokat járat. így van ez kevés eltéréssel a többi községekben is. A lakosság értelmes, modorában, beszédében kiválik. Beszéde a természetes józan ész és régi szókiejtés vegyülékéből előállott szép magyaros beszéd. Az egymással való érintkezés ritka. Leginkább a templomban, olvasó- egyletben, községházán, korcsmában találkoznak. Csak nagyon közeli rokonok látogatják egymást. Hanem azután a disznótor, vagy lakodalom, keresztelő, vagy halotti tor kipótolja az elmaradott megvendégelést ; ilyenkor a legtávolabbi rokont is meghívják és bő vendégségben részesítik. Ekkor a különböző jogezím minémüsége szerént táncz, mulatság, dal, vagy — halotti tornál — komoly elmélkedés járja. Itt beszélik meg a közügyeket, magánügyeiket s egymásnak szívesen segítenek nagyobb munkáikban, a mi mindig áldomással végződik. Egymással emberséges módon bánnak, érintkezéseikben udvariasak, tisztességesek. A gazda háza, faluja hirnevét őrzi s közös egyetértéssel veszik el élét a hevesebb vitának, vagy keletkező viharnak. De néha nem
