Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI, 267 — Hát Fetter ! Olyan csekély dolog maguknál az a házasság, a mit csak úgy poharazás mellett lehet elintézni ? Meg sem kérdik előbb a fiatalokat ? Hátha nem is szeretik egymást ? A német ember fitymáló kézmozdulattal vág közbe : — Liebe ? Ah tes k’hért nur ti Hcrre’leit ; mér huné’ ká Zeit zu so a Tummheit ! (Szerelem ? Az csak uraknak való, mi nem érünk rá az ilyen ostobaságra.) Életmódja a németnek ugyanolyan, mint a magyarnak; csakhogy a német valamivel tán mégis jobban él, több disznót öl s azt jobban beosztja, úgy, hogy egész éven át jut abból valamicske. Pénzt azonban élelemre ez sem ad ki többet. A baromfit és a tehén hasznát szintén pénzzé teszi ; legfölebb a túróból készít maga részére úgynevezett : kvarglit. Pogácsa alakú szárított keserű-túrót. Foglalkozása is ugyanaz : a legnagyobb rész földmíves. Az iparosok is jobbadán németek, de az csak egy néhány van minden községben. Csupán Vaszaron űzik nagyban a fazekas-ipart, ott csaknem fél falu fazekasokból áll, a kik iparczikkeikkel messze vidéket elárasztanak. Házi iparhoz a német földmívesek sem értenek. A legszegényebb osztály kezdi csak magát ráadni helyenként a selyem-tenyésztésre. Télen át legfölebb a jószágot vakargatják napjában többször, mikor az erdőre nem mehetnek, vagy szecskát vágnak ; mert jószáguk rendesen több, mint a mennyi rétjök van s mesterséges takarmánynyal tartják azokat nagy gondozás mellett kiváló jó karban. Úgy lovaik, mint szarvasmarháik gyakran igen szépek s drága pénzen adják el azokat. 400—500 frtos pár ló, vagy 200 frtos tehén mindennapi dolog németjeinknél. A szép lovakkal egyesek Székes-Fehérvárra járnak vásárra. A szép borjas teheneket pedig majd az egész Hegyháton a mekényesi tehén-kereskedő veszi össze jó áron és szállítja Budapestre, hol kifejés után mészárszékre kerülnek. Újabban szép tarka tinókat nevelnek nagyban, melyekért ugyancsak szép pénz üti markukat. Épületeik többnyire szépek, olykor valóságos urilakok. A legtöbbnek berendezése mégis olyan, mint a magyaroké : közbül konyha, jobbról-balról egy-egy szoba nyílik. Padlózott szobát, csinosabb berendezést többet találni még náluk, mint a magyaroknál. Lakóházuk úgy, mint terjedelmes melléképületeik, majd mind cseréppel födvék. Asszonyaik — kivált az evangélikusok — rendkívül szorgalmasak. Ha kocsin, ha gyalog kapával vállukon, mennek a munkára : kezük még akkor is a kötésen jár, hogy az idő se veszszen kárba, míg a mezőre kiérnek. A németség egyáltalán megtestesült példányképe a szorgalomnak és takarékosságnak. Már kora gyermekségtől fogva egész életük nem egyéb, mint jólétre való törekvés minden költészet, minden derültebb mozzanat nélkül, legridegebb önzéssel párosulva. Különös népszokások aHegyhát németjei közt nem igen vannak. Egyik elterjedt szokásuk az, hogy ünnep-esténként, kevésbé szorgos munkaidőben hétköznap-este is, a leányok, olykor legényekkel vegyest, összefogódz
