Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
268 BARANYA NÉPEI. kodnak egész utcza szélességében és fél éjszakán keresztül dalolva föl és alá járnak. Nem sok dalt tudnak, azok is mind régiek. (Népköltészetük egyáltalán nincs.) Már a nagyanyjuk is azokkal rótta az utczát, de a mit tudnak, az szépen összliangzóan megy. A magyar dalok közül sok elterjedt köztük, a liol alkalmuk volt megtanulni ; éneklik is azokat derüre- borura, akár értik, akár nem. Kevert községekben pedig versenyt dalolják mind a magyar fiatalsággal. Másik főbb szokásuk a tánczmulatság. Ilyenkor reggelig együtt van mindkét nembeli fiatalság egész szabadjára. Szivük csak a trombiták hangjára buzdul föl ; de lábuk a vonós hangszerek ütemére jár. Minden német banda ugyanis kétféle hangszert használ : utczára trombitát, szobában hegedűt és annak rokonait. Trombitával jelzik este oda künn a „bál“ kezdetét és reggel annak végét ; belül csupán a hallgató darabokat fújják, táncz mellé úgy húzzák többnyire kottából. Fő-fő tánezuk a „Dreischritt“, de járják a lengyelkét, tipegőt, sőt a csárdást is, nem csupán a vegyes falvak lakói, hanem a tiszta német helységbeliek is. A hurka-táncz náluk is szokásban van s inkább a magyarok vehették át tőlük, mint megfordítva. A betlekeinesek karácsonkor szintén járnak a németeknél is, még pedig tetszetősebb módon, mint a magyaroknál. Értvén a katholikus németeket. Egész kis színdarabot adnak elő fehér ruhás leányok, kik közül egy-kettő ideális pásztornak van öltözve, nyolez-tiz pedig angyalként szerepel s legkivált többszólamú, összevágó éneküket kellemes hallgatni. Aprószentek napján a német gyermekek is elmennek korbácsolni, ilyen szavakkal : „Frisch und Gr’sund, das Neu’jahr kuinmt !“ A keresztelés csupán az evangélikusoknál jár lakomával, a hol több komát is hívnak ; az eljegyzés azonban egész csendben megy végbe. A lakodalmat a menyasszony szülei tartják ki. Vendéghivókul a vőfényeket küldik, a kik verses dikeziójukat elmondva, krétával virágot pingálnak az ajtóra minden meghívott háznál. A németeknél együtt van már vőlegény és menyasszony, mikor a templomba indulnak, s egybefoglalva mondják el a vőfények a szokásos kikérő-verset mind a kettő részéről. Esküvőre és vissza trombitaszóval kísérik a násznépet. A koszorús menyasszonyt két pántlikás vőfény; a vőlegényt két nyoszolyó-leány fogja közre. A mulatság mindjárt esküvő után egész mivoltában kezdetét veszi, nem úgy mint a magyaroknál, hol a java csak estefelé jön. Első mindjárt a menyasszony-táncz : a menyasszonynyal egyszer ki-ki körültánezol s pénzt vet a zenészek részére oda helyezett tányérba. Este vacsora fölött trombitán fújnak néhány darabot, utána ismét tányéroznak a zenészek. Vacsora után következik az ajándék-táncz : a menyasszonynyal „kitánczolja“ mindenki a neki hozott ajándékot ; a mi nem csupán ruhanemüekből áll, mint a magyaroknál, hanem egyebekből is, minek a háztartásban hasznát veheti. Több szertartás nincs aztán a német lakodalmakon. A menyasszony koszorúját mindvégig fején hagyja. A mulatság tovább tart, mint a magyaroknál ; mert már előtte
