Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 266 Ennél a nótánál az a szokás, hogy ha a „Vorsänger“ bárhol elhagyja, ki meg egy hangot kiejt, az tartozik büntetésül egy pohár bort kiinni : így aztán fölszaporodtak a poharak. Most már a pinezézés megszűnt. A nemi élvekkel nagyon korán megismerkedik mindkét nemű fiatalság s ennek következtében, meg talán azért is, mert a pihenést nem ismerő túlfeszített munka elemószti őket, nincs is bennük olyan szívós életerő, mint eddigelé a magyarokban. Az 50 éves ember már azt mondja magáról: „Ich bin schon ein alter Mann.“ A 70-ik esztendőt csak egyesek érik meg; sőt van olyan német helység, hol alig van, ki a 60-ik évet meghaladta volna. Leányaik a szemérmet nem tartják olyan portékának, a mit huzamos ideig meg kellene őrizni. A szülőknek is nagyobb gondjuk van a czime- res jószágra, mint gyermekeikre. Azok ott künn csatangolnak éjfélen is túl, mi alatt a munkában elcsigázott szülők az igazak álmát aluszszák. Ilyen bő alkalom mellett nem is csoda, ha gyakoribb náluk a törvénytelen gyermek. Ám azért még sem kell hinni, mintha a német leányok az erkölcsi romlottság lejtőjén oly alant állnának, hogy érzéki szerelmük virágát boldog-boldogtalan előtt csak úgy könnyedén kitárnák. Nem! Mindegyiknek meg van a maga Franzl-ja, vagy Heinrich-je, másra aztán nem tekintget. Igaz, hogy ő rá sem igen tekintgetnek mások ; a német nők közel sincsenek annyi csábításnak kitéve, mint a magyarok. Hanem a mint bekötötték fejét, férjhez ment a német leány: akkor a leggaládabb rágalom se foghat reá semmi olyat, mi az erkölcsiségbe ütköznék. Akkor kizárólag a munkának s a gyermek-nevelésnek él. Mert a német nagyon szapora faj s a ki van is köztük egy-két csinosabb virágszál, nagyon hamar elfonnyad, megkomolyodik, sőt megöregszik. A németek közt tulajdonképen nincsenek is „menyecskék“, leányból egyszerre „asszonnyá“ lesznek ; mert az új házasoknál — a közmondásként — előbb meg lesz a gyermek, mint az új ruha. Az első után aztán jön csakhamar a többi, hosszabb pauza nélkül. Férjes asszonyok közt — annyi gond mellett — a németeknél jóformán hire sincs a kicsapongásnak. A családi élet tehát nagyon szoros, benső, — bár nem szerelem az alapja, hanem az anyagi érdek : ez náluk a fő. Sok gyermeke közül a német csak az idősebbik fiút házasítja meg; a többi vagy mesterségre, vagy máshova megy szerencsét próbálni, a ki aztán a többit a vagyonból kifizeti. Azért a házasságkötésnél mindig az a kizárólagos szempont, hogy mentői több hozománya legyen a jövendőbelinek. Megtörtént, hogy egy német házban intelligens ember is jelen volt, mikor a gazda a pinczéből haza tért. Otthon azután előadta, miszerint ők a szőllőszomszéddal kicsinálták, hogy gyermekeiket összeházasítják. Megegyeztek a hozomány fölött is. Odafordul a leányhoz : — Also Kredl ! Du werscht den Heinrich heire’. A leány egész egykedvüleg vette az életbevágó hirt, mintha csak arról lett volna szó, hogy kukoriczát menjen-e kapálni, vagy krumplit. Az úriember közbeszólt :
