Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
G. Csipkés Kata bele néz a tükörbe, Kérdi anyját : jól vagyok-e kiföstve ? Jól vagy lányom, mert nem látszik a szeplő, A csárdában te leszel a legelső. CôD Elindulhatsz akár alá, akár föl, Mocsoládi legényt nem találod föl. Tíz szél gatya apró ránczra leszedve, Az illik a mocsoládi legényre. Elindulhatsz akár alá, akár föl, Mocsoládi leányt nem találod föl. Selyem szoknyán három soros pántlika, Az illik a mocsoládi lányokra. Németek. A hegyháti németség — épen mivel a hány ház, jóformán annyi tájról verődött együvé — tűrhetően beszél németül. Ez pedig már nagy szó ; hiszen tudvalevő, hogy a német köznép — némely helyütt valóságos kannibál módjára — milyen kegyetlenül szokott elbánni Göthe nyelvével. Egymást is alig értik gyakran a különböző vidékbeliek, — hogy értené őket más emberfia ! Például Tevel vidékén ez a meghívás : „Klopt zéscht Krischt! Sprechá kená má nitt, solát au zuinus kummá ám Zeistig“ — ennyit akar tenni : „Gelobt sei Jesus Kristus ! Einen Spruch können wir nicht, ihr sollt auch zu uns kommen am Dienstag.“ Hegyháti németeinket azonban megérti az intelligens ember, még ha maguk között beszélnek is; mert mindegyik más-más tájról származván, addig ostorozták, gúnyolták egymásnak hibás szólásmódját, míg leszoktak legalább a szarvas hibákról. Az apróbb hibák közül mindazáltal megtartottak még annyit, hogy azt bajos dolog lenne mind-mind elősorolni; mivel a hány beszélő ajak csak van, az mind hivatottnak érzi magát arra, hogy a kiejtésben a nyelvtani szabályok pórázán egyet-egyet rántson. Leggyakoribb eset, hogy a kemény és lágy mássalhangzókat, továbbá az o—u, e—i hangokat egymással fölcserélik ; Peter helyett Peder, Konrád h. Kunrát, Baum h. Paum, Brot h. Prod, grosz h. kroz, wo h. wu, betyár h. pegyár hallható minduntalan. Ezt pl. : „Mutter ! kommt her, gibt mir mein Gewand, ich will in die Kirche geh’n“ — így mondják : „Moter! kummt hér, kept mer mein Kvand, ich will in die Kerich keh’n.“ Az s-et is sch-nek szokták mondani, különösen t előtt; „Wu warscht? Wu kescht hin ?“ (De azért nem nyomorítják el annyira, mint a tevel- vidékiek, kik ezt így ejtik ki: Wi káschtáná?) Egyébiránt magyarokkal vegyes tájon lakván, nyelvük tarkázva van magyar szavakkal. Ha kérdik: „Wo warst denn, Hanes?“ Erre így felel a mágocsi telivér német : „In városház, udató und hatmendeséki tij hon i’ getzalt.“ Azzal pedig így dicsekszik el, hogy milyen nagy dári- dót csaptak : „Mer war’n mit’m Hans-Jergl in’s Preszhaus, hom’er a Babrigasch kocht und truf bar Lider Schiller gctrunge’, hald kút kemu- latt. Der Teixl soll immer puzsulni!“
